Fuss, ha tudsz

Apád helyett...

Malfoy otthon azt javasolta talán jobb lenne külön, egyedül gondolkodnunk a feladatom amit a Nagy úr szabott ki nekünk.
A könyvtár ablakjából pont rá láttam ahogy egy kavicsot rugdosva járkál fel-alá a kertben.

Én magam próbáltam a könyvek gerincéből ihletet nyerni, de sajna nem volt olyan könyv ami azt hirdette: "Igázd le a Minisztériumot! Első kiadás kezdőknek" ezért hát hamar a pamlagon kötöttem ki ahonnan tökéletesen kiláttam az ablakon. Valahányszor észre vettem magamon ,hogy elkalandoztam igyekeztem megfélemlíteni magam. Kitudja mit tesznek velem ha nem állok elő valami ötlettel. De a félelem csak megbénította az agyamat. Lementem a konyhába és próbáltam valami finomat csinálni hátha az kikapcsol aztán vissza mentem a könyvtárba tovább agyalni. A nap lassan lement én pedig már mindenhol feküdtem.

Az asztalon, a pamlagon, az ablakpárkányon sőt madár alakomban még a poros szekrények tetején is. A sötétben tovább húzva az időt lefeküdtem a padlóra a régi már-már antik szőnyegre , kezemet összekulcsoltam a hasamon és lehunytam a szemem. Már majdnem elnyomott az álom ezért gyorsan kinyitottam a szemeimet és amit akkor láttam odaszegezett a földhöz.

Felettem a plafonon csillagképek milliói ragyogtak és mozogtak. Nem éreztem hogy hőt bocsátanának ki vagy különösebben sok fényt mégis pontosan láttam ahogy egyik csillag vagy gömb elmozdul a másikhoz képest. A szám tátva maradt. Csodálatos látvány volt.

Addig bámultam a fejem fölé hogy teljesen el is felejtettem mindent amin gondolkodnom kellett volna. Végül a nagy csillagképek nézése közben elnyomott az álom.

Az édes, mély álom amit belengett a könyvtár por és pergamen szaga. Reggel arra ébredtem hogy a hátam sajog és a nap a szemembe tűz az ablakon át pedig legalább hónapok óta nem akadt verőfényes nap. Szenvedve forgolódtam a szőnyegen amikor eszembe jutott a plafonba vésett remekmű. Felkaptam a pillantásom de a szoba teteje teljesen szokványosnak látszott eltekintve néhány repedéstől. A kíváncsiság felül múlt minden mást bennem ezért behúztam minden függönyt amit csak találtam. A sötét pedig megtette jótékony hatását. A csillagképek, körök, gömbök, pöttyök mind ott keringtek felettem.

Vissza feküdtem a földre és békésen figyeltem még jó néhány percen át a képet. Malfoy dobogó léptei elhallatszottak idáig és ez visszarántott a jelenbe. Elő kell állnom egy ötlettel. Egy jó ötlettel. Bizonyítanom kell hogy nem csak dísz vagyok.

Nagyot sóhajtottam.

-Bár tudnám mit tegyek ....-Mondtam magamnak és a könyveknek akik tanácstalanul ücsörögtek a polcokon figyelve mit teszek. Már épp azon voltam hogy hátra hagyom a könyvtár csendjét és rákérdezek Malfoy mire jutott mikor észre vettem. A csillagok örvénylése felgyorsult és mozgásuk nem hasonlított korábbi nyugodt táncukhoz. Zavartan figyeltem mi történik a fejem felett. A csillagok képet formáltak nekem és először hunyorogva figyeltem mit akarnak mutatni de amikor a kép kitisztult rögtön tudtam mit mutat. A Roxfort kastélya összeállt a sok apró részletből és éreztem hogy nem kell tovább törnöm a fejem. Megteltem ötletekkel és reméltem ez elég lesz a halálfalók csapatának.

Malfoy karikás szemekkel állt elő az egyik szobából amit helyre hozott unalmában.
-Ha rendet teszek  a fejem is kitisztul.-Magyarázta kérdő pillantásomra de mélyen belül örültem hogy a ház egy újabb részre nyerte vissza régi önmagát.

Még így hogy volt ötletem sem vártam az indulást, Draco-tól pedig nem mertem megkérdezni jutott-e valamire. Szigorú vonásai nem árultak el semmit és mivel én nem faggattam ő sem érdeklődött felőlem.

Szerettem volna ha lassan telnek a percek, azonban mivel Draco a fali órát is megjavította percre pontosan láttam ahogy elrepült felettünk a nap.
Naplementekor elindultunk. Az előző estéről itt tartották a kalapos fickót aki ezúttal remegő kézzel várta mit hoz az este. Nem valószínű hogy nyugodt éjszakája volt a szeme alatt húzódó karikákból ítélve.