Fuss, ha tudsz

Törés

Flint kigombolta az inge legfelső gombjait,hogy szabadon hagyja a nyakát, haját hátra fésülte. Ahogy elnéztem és azon gondolkodtam hol is kezdjem az újabb mesélést felfigyeltem,hogy a fogai valahogy már nem is annyira görbék, a szeme már nem villan gonoszkodóan másokra, az arcán pedig ijesztő grimasz helyett nyugalom és még valami jelent meg. Vékonyka alkata ami Malfoy-ra emlékeztetett teljesen megváltozott és a lassan felépülő szikár izmok kezdték kitölteni az inget amit viselt.

Az hogy minden nap láttam teljesen megvakított és észre sem vettem a többi változást rajta pedig elég szembe tűnő volt.

-Szóval mióta vagy egyedül?-Szakította meg a gondolat menetemet Flint.

-Már a vonat elé sem jött senki. Egy darabig vártam ,hátha valahol ott vár Marietta ,de sem a 9 és 3/4-ik vágányon ,sem az állomáson sem odakint nem várt. Ezért lassan elindultam haza. Reméltem,hogy itthon várni fog és hát máskor is volt már olyan hogy kiképzőset játszott. Azt gondoltam ...vagyis szerettem volna, ha ez is megint csak egy újabb teszt. Vajon haza jut-e egyedül Athena Grey? -Tettem fel a kérdést inkább magamnak mint Flintnek. Nem vártam rá választ. Flint pedig nem kockáztatta meg,hogy közbe szóljon. -Mikor haza értem átvágtam az erdőn...-Fordultam abba az irányba amerről jöttem. -Izzadt és éhes voltam,kimerült és elveszett és amikor azt vártam majd meleg fények és a büszke Marietta vár majd gyakorlatilag csak romokat láttam.

Flint várt egy darabig hátha folytatom de sajna ez a történet vége. Athena Grey haza talál? Nem hiszem.

-És aztán? -Nézett Flint az igencsak pazar állapotban levő házra.

-Egy jó darabig semmit sem csináltam. Megtaláltam a házimanót akinek mostmár én vagyok a gazdája és kaptam egy sürgönyt ami elmondta,hogy minden az enyém ezentúl Marietta utolsó kérésére... napokig, sőt lehet hetekig nem is csináltam semmit. Aztán rájöttem,hogy ha megtudják hogy nincs gyámom vissza küldenek a szüleimhez akik valószínűleg ki tennék a szűrömet mint legutóbb. Ezért a házimanóval rendbe szedtem a lakást,az udvart és elkezdtem rendbe szedni a halomnyi levelet amiket nem csak én hanem Marietta is kapott. Mindet próbáltam megválaszolni addig a pontig amíg el nem kezdtek kérdezősködni a bál felől.

Csend követte a hosszú monológot és közben az ég egyre világosabb lett. Már csak egy csillag fénylett az égen.

-Ha nem rendeztél volna bált... -Szólalt meg Flint rekedtesen a sok hallgatástól.

-Valószínűleg gyanút fognak. Ezzel a lépéssel egy halom embert meggyőztem hogy Marietta még... még él. -Mondtam ki. -Hiszen látták.

-Mennyi időd volt megszervezni ezt?-Nézett szét Flint a még mindig lebegő kristályokon át az önmagát újra töltő boros üvegekre majd pedig a reggelre porossá vált tánctérre.

-Nagyjából két hét.

-És senki sem segített? -Hajolt közelebb hozzám.

Tudtam mire gondol. A kérdés ott lebegett kettőnk között. Hol van Malfoy?
Az este folyamán többeket is érdekelt ez a kérdés. Az is lehet még jobban is mint az hogy hol van Marietta bár ez lehet a gondosan kidolgozott tervnek köszönhető.

-Nem tudom mi van vele. A Roxfort óta nem láttam. Sőt... -Nyúltam a gyűrűm után. -Ez sem működik már.

Nagyon úgy tűnt lassan újra mindenkit elveszítek és nem volt igazán kellemes érzés.

-Nem is gondol rád?-Csodálkozott Flint szintén a gyűrűt mustrálva.

Megráztam a fejem hiszen a torkomba gyűlt gombóc úgysem engedett volna ki hangot és félő volt hogy akkor végleg elveszítem a bennem dúló harcot.