Fuss, ha tudsz

Fagyott tó

Most hogy jobban megfigyeltem feltűnően megfogyatkoztak a diákok. Nem kellett sokáig keresgélnem hogy találjak egy üres kabint ahova Liz és Adrian is befér és a vacsoránál a Roxfortban is feltűnt,hogy bár a mardekárosok többsége megmaradt, azért a többi asztalnál vannak üres helyek. Nekik ugyan úgy meg volt terítve és így csak még inkább látszott a hiányuk.

Visszatérve az iskolába már elbontották a karácsonyi díszeket és a szokott környezetben lehettünk. Theodore tűnt fel a nagy teremben.

-Hogy telt a karácsony? -A hangjából valami furcsa érdektelenség hallatszott ki.

-Nem volt túl jó. -Mondtam neki. Úgy éreztem nem kellene titkolóznom előtte.

-Na?

Szívesen elmondtam volna mi nyomja a lelkem. Hogy félek hazamenni, hogy hiányzik Marietta,hogy aggódok Flintték miatt,hogy nem tudom mi lehet Malfoy-al, hogy a szomszédomban a világ egyik leggonoszabb varázslója tanyázik ,de ha ezeket elmondom úgy éreztem bajba kerülök.

-Csak... magányosan telt. -Mondtam inkább a valóság helyett.

-Hát, legalább itt már nem leszel magányos. -Mosolygott bátorítóan Theodore.

-Azt hiszem igazad van. Megyek is megkeresem Madam Pompfrey-t. -Álltam fel,de már akkor tudtam,hogy nem akarok most oda menni. Túl nagy odafigyelést igényelt volna.

Átvágtam a befele özönlő diák seregen és egyenesen a kedvenc helyem felé vettem az irányt. Odafent a csillagvizsgáló toronyban senki sem volt ilyenkor. A nagy szürkeség körbe vette a teret, a szél süvített és a hideg kipréselt belőlem pár könnyet. A tüdőm beszúrt a fagyos levegőtől,de élveztem hogy kicsit úgy lehetek magányos ahogy nekem jól esik.

Vajon ha tudnék vele beszélni mit akarnék mondani neki? Nem lehet valahogy megmenteni? Talán elmenekülhetnénk... nem, arra semmi esély. És ha jobb ajánlatot kapna? Ezt értem teszi? Tényleg engem próbál védeni?

Órákat ültem a torony tetején. Késő este pedig nem a hálókhoz indultam,hanem egyenesen Madam Pompfrey-hoz tudván, hogy megfáztam.
Nagy kegyesen adott a gyógy főzetből és utamra engedett. Ő még nem szedte le a karácsonyi díszeket az ablakból.

El voltam veszve. Hamarosan elcsúsztam a házi feladatokkal, nem tudtam hol tartunk órán, nem is figyeltem igazán oda. A fejemet a kezemen pihentettem és kezdtem feladni. Sokkal nagyobb bajaim voltak mint az iskola.

-Ebből elég. -Jutott el hozzám Theodore hangja. Mostanában vele sem sokat beszélgettem. Elkönyveltem magamban hogy átvert és hogy kár már tennem bármit is. Az én sorsomban már nem kapott helyet a "jó".

-Mi? -Ráncoltam a szemöldököm.

-Látom mi van. Talán tudok tenni valamit... -Állt fel és el is hagyta a klubhelyiséget. Értetlenül figyeltem ahogy eltűnik.

Hetekkel később késve igyekeztem a bájitaltan órára. Kezdett szokásommá válni a késés. Kopogtam az ajtón és szégyenkezve léptem be.

-Elnézést a késésért professzor. -Mondtam amint az asztalomhoz igyekeztem Potterék és Malfoyék közé.

-Semmi gond... Szóval hol is tartottam? Ja igen,az illatok. A kedvenc illataink sokat elárulhatnak rólunk. Gyerekkori emlékek, ételek, életutak... most pedig körbe adom ezt a fiolát, mindenki jegyzetelje fel mit érez aztán pár szóban beszélünk erről. -Az üvegcsével a kezében útnak indult Lumpsluck és egyenesen engem vett a célkeresztbe. -Mivel Athena késett, az ő feladata lesz elmondani az első három illatot amit kiérez,hogy értsük mire is gondolok.