Fuss, ha tudsz

Baljós árnyak

Malfoy kicsit hátrébb lépett én pedig továbbra is toltam felé a kezem,hogy szabadítson meg a gyűrűtől. De ő csak lépdelt el.

-Hova mész? -Szóltam utánna.

-Igazad van. -Csengett tisztán és érthetően a hangja. -Ha te nem veheted le akkor én sem.

-Most vissza veszed? -Kérdeztem.

A hallgatása egyértelmű válasz volt. Az arcán elkínzott vonások húzódtak. Nem tudtam mit kellene tennem. Nem engedhettem el máris.

-Most azonnal? -Erősködtem.

-Amint vissza mentem a hálóba, igen. -Azzal vissza is indult arra amerről jött. -De nem kérek bocsánatot. -Fordult még vissza.

De miért kellene? Csengtek a fülemben a gondolataim. Talán mert tényleg azt hiszi hogy most megcsókolta valaki más barátnőjét! Jutott eszembe később. Más magyarázat nem volt rá,hogy mire gondolhatott. Miért mondta ezt? Minden esetre sejtettem,hogy ő sem lépett túl rajtam.

Hajnal 5 előtt pár órával úgy döntöttem hülyeség itt mászkálni egyedül. Eddig talán mertek volna mások kiszökni éjjel egy kis kalandért, de ezek már nem azok az idők. A veszély itt kopogtat mindenki ajtaján. Tudjukki valóban visszatért....

Vissza indultam a házunkhoz ahol az ajtó előtt Pitonnal találkoztam és sötét alakja mellett Pansy állt megsemmisülten.

-Miss Grey! Meg tudná magyarázni hogyan szökött ki a társa? -Intézte hozzám a kérdést Piton.

-Fogalmam sincs professzor én a folyosókat őriztem. Malfoy-al nemrég indultunk el hogy felváltva őrizzük ezt az ajtót és a kastélyt. -Vettem rögtön a védelmem alá Malfoy-t is.

-Szerencséjük hogy én találtam rá. Most pedig befele! Mind a ketten. -Oszlatta el a kételyeket Piton aki követet minket a klubhelyiségbe.

Odabent megvárta,hogy Pansy elmenjen a hálók fele, majd egy pillantást vetve a helyiségre elviharzott. Valóban szerencse hogy ő talált rá Pansy-re ,de a kérdés a levegőben lógott. Miért jött ki? Hallgatózott.. Hallotta amikor kitárgyaltuk Theodore találkáját...de vajon mennyit hallott?

Malfoy odabent ült ott ahol az előtt is. Mintha el sem mozdult volna onnan. Próbálva nem elárulni magam hiszen elméletileg nekem boldog és felhőtlen párkapcsolatom van elindultam szintén a hálók felé hogy kihozzak néhány lapot,könyvet és pennát . A lépcsőn felfele menet valami furcsát éreztem. Nem tudtam eldönteni mi lehet az míg fel nem értem a lépcső tetejére.
A kezemen a gyűrű hónapok óta először meleg lett. Megtapintottam a másik kezemmel is de azt szinte égette ahogy oda nyúltam. Tátott szájjal fordultam meg a korlátnál hogy lenézzek Malfoyra.

Most először mióta az iskola elkezdődött mintha vissza nyerte volna régi önmagát. Egyik lábát lazán a másikra vetette és úgy nézett fel rám a fotelből, halvány fehér már-már szürkés arcán mosoly villant fel. Egy pillanatra helyre billent a világom...azt kívántam bár örökké tartana ez a perc,de nem teljesülhet minden kívánság.

Reggel Theodore köszöntött először.

-Jó reggelt szerelmem! -Jött oda hozzám Malfoy szeme láttára és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Hánynom kellett ettől az egésztől. -Ettél már? -Kérdezte és tudtam hogy nem az érdekli valóban ettem-e. Ürügyet keresett hogy kettesben maradhassunk.

-Nem, még nem. -Álltam fel hogy kinyújtóztassam a végtagjaimat és elinduljak enni egy jót.

Elhagytuk a klubhelyiséget,de az érzés hogy Malfoy még mindig rám gondolt felemelő volt.