Fuss, ha tudsz

Jótét lélek

Most hogy megtaláltam a nevét tudtam, hogy minden sínen van. Nem emlékeztem rá hogy valaha is találkoztam volna ilyen nevű emberrel, de meg fogjuk találni.
Draco pár nap múlva megszerezte az immáron elfoglalt minisztériumból Oscar Lohan lakcímét és már nem volt sok hátra, csupán megtalálni, kifaggatni aztán pedig feldolgozni a hallottakat. Mert ugye tudtam hogy bármit is derítünk ki, nekem újdonság lesz...

A felkutatást nem gondoltam nehéznek azonban eltűnni a nagy úr orra elől legalább jó néhány napra majd visszatérni az emlékeimmel... sokkal nehezebbnek bizonyult.
Draco azt mondta még mindig próbálja tartani a látszatot miszerint gyengélkedem ,de a nagy úr már nem akar hinni neki. A bizalma rég megrendült a Malfoy családban és látni akar hiszen lassan egy hete hogy színemet sem pillanthatta. Draco azt mondta a székemre senki sem ülhetett pedig volt aki megpróbálta és számomra ijesztő volt ez az egész ragaszkodás.

Ez a teljesen elborult elméjű diktátor tényleg magához akar láncolni.
Nem maradt sok időnk. Ideje volt megbetegednem hogy a Nagy úr, vagy valaki akiben eléggé bízik megnézhesse hogy vagyok.

Igyekeztem olyan főzeteket össze keverni amitől beteg lettem és a napon amikor Draco áthozta megtekintésre a kiválasztott személyt még bizonyos növényeket is ettem amitől igazán tényleg rosszul éreztem magam.
Láttam ahogy elsápadok, éreztem hogy a gyomrom émelyeg és valóban jobbnak találtam ágyban maradni. A látszat (és a biztonság kedvéért) magam mellé tettem egy öblös tálat és vizes rongyokkal borogattam immár gyöngyöző homlokomat.

Sok mindenkire számítottam ,legfőbbképpen talán Bellatrixra, de nem őt választotta a nagy úr erre a megtisztelő feladatra.
Amikor megláttam Narcissa szőke fürtjeit és szigorú vonásait már majdnem fel is hagytam az álcámmal, de rögtön utánna belépett Greyback. Sárga szemeit amikben az erek vörösen izzottak körbe járatta a szobámon. Legszívesebben kiküldtem volna. Ez az én legszemélyesebb terem és neki semmi keresni valója itt, de nem tehettem.

-Hogy vagy?-Kérdezte szűkszavúan Narcissa. Anyai ösztönei valószínűleg megsúgták neki az igazat. Tudta ,ez csak színjáték.

Greyback a levegőbe szagolt és a szívem kihagyott egy ütemet. Ha megérzi a rengeteg növény illatát megsejtheti ,hogy saját magamat gyengítem meg.

-Azt hiszem lassan, de javulok. Talán pár nap és újra részt vehetek a gyűléseken. -Hörögtem halkan mint aki napok óta csak lázasan hánykolódik az ágyban.

Narcissa a homlokomra tette a kezét,épp olyan óvon mintha a sajátja lennék. Közben én a szememet a másikon tartottam. Greyback úgy nézett ki mint a szörny a gyerekmesékből aki most pottyant le a hercegnő lakosztályába.

-A nagy úr türelmetlen...-Szólalt meg Greyback. -Gyógyulhatnál gyorsabban is. Hallottuk ám milyen kiemelkedő segítsége voltál a Roxforti gyógyítónak...

Tudtam, hogy Greyback-et nehéz lesz meggyőzni. Nem csak a saját bőrét féltette,hanem éltette ,hogy mások idegeire menjen. Neki kellett volna a nagy úr mellett ülnie, nem nekem....

-Fenrir...hiszen te is látod hogy gyenge...-Anyáskodott felettem Narcissa amiért bár nem látta, de hálásan pillantottam rá. -Ráadásul érezheted hogy a szobát belengi a gyógynövények illata...nyilván próbálkozik.

-Én csak azt mondom furcsa, hogy hirtelen mikor munka lenne csak úgy rejtélyes módon lebetegszik. -Vonta meg borzas szemöldökét, de végül pár perc nézelődés után rájött,hogy aki beteg az beteg. Ezen nincs mit szépíteni és talán jobban teszi ,ha nem marad sokáig egy helyiségben velem mert a végén még ő is elkapja bármi is ez. Hiába... a lelke mélyén ő is csak egy mardekáros aki elsősorban a saját érdekeit tartja szem előtt.