Fuss, ha tudsz

Gyanú

Egyszerre több dolog is történt.
Liz meglepődve pattant fel mellőlem.
A gyűrű felmelegedett.
Malfoy a terem egy másik végéből elindult arra amerre én is.
Berontottam az ajtón ahonnan a fiúk szobái nyíltak.

Valójában a lányok alvó helyének a tükörképe volt így azonnal eligazodtam rajta.

-Flint?! -Kiabáltam be. Ekkor ért mellém Malfoy.

-Athena, ki kell mennünk innen. Te nem is lehetsz itt.

Nem törődtem vele. Sorra vettem az ajtókat, mindbe benéztem és addig meg sem álltam amíg meg nem láttam Flintet.

Azt hiszem Adrian állt mellette és a többi szobában alvót is felébresztették ezzel a kiáltással.

-Mi történt? Mindenki jól van?! -A pálcám teljesen rezzenéstelenül várt a támadásra.

-Jól vagyok...-Fogta a szemét Flint.

-Bocs haver... -Mondta Adrian. -Nem szeretem ha felkeltenek.

-Azt vettem észre. -Mondta Flint akinek máris lilult a szeme körül a bőr.

Felsóhajtottam.
Egy kéz került a vállamra és túl súlyos volt, hogy diáktársamhoz tartozzon.

-Megtudhatnám, hogy maga mit keres a fiúk hálókörletében Miss Grey? -A házunk feje, Piton már fordított is a kijárat felé.

-Mr Malfoy... Kérem. -Malfoy elindult velem a kijárathoz. Piton pedig ellenőrizte a helyzetet.

Így visszafelé elnézve a szobákat, a legtöbb nem volt olyan rendezett mint a miénk és a szag is... Egészen más volt. Az igazat megvallva nem nagyon akartam tovább itt lenni a kelleténél.

Kiértünk a többiekhez ahol közöltem velük, hogy minden rendben és Lizhez ültem, hogy megmondjam Adriannal nagyon is rendbe van minden. Csupán megijedt az ébresztéstől és behúzott eggyet Flintnek.

Éppen a végére értem a mondandónak mikor újra megjelent Piton.

-Vissza mehetnek a szobájukba. Biztonságos.

Ahogy mindenki más én is elindultam, hogy vissza fekhessek.

-Maga nem, Miss Grey...

Ki gondolta volna.

-Két nap büntető munka amiért bement oda. Keressen meg holnap reggel.

A reggelt megnyomta, hogy tudjam nem arra gondol amikor felkelek...

-Igenis uram.

Azzal elindultam volna. De még elkapta valami a fülemet.

-Magát is várom Mr Malfoy.

Liz kivételesen megvárt az ajtónál és csak akkor indult el mikor mellé értem.

-Ez bátor dolog volt. -Mondta hallkan.

Mit mond erre az ember? Szívesen? Nem akartam? Véletlen volt?

Megvontam a vállam mintha nem is számítana.

A szobánkig kellett sétálni egy jó pár lépést. Mire az ajtóhoz értünk valahogy az adrenalin és a megkönnyebbülés kihozta belőlem a szavakat.

-Akarod tudni milyen a fiú háló? -Vontam fel a szemöldököm.

Liz lassan felém nézett. Nem volt biztos benne, hogy békejobbot nyújtok neki. Amikor látta milyen arcot vágok izgatottá vált.

-Na mesélj. - Tapsikolt fel.

Így hát elmeséltem neki ami bár nem annyira érdekes, mégis megragadt és talán mesélésre érdemes.