Fuss, ha tudsz

Felix Felicis

A nap tehát valódi sikerélménnyel zárult. Nem gondoltam volna hogy ennyire felfele ível majd a helyzetem.

Másnap délelőtt nem kellett korán kelnem hiszen csak délután várt rám egy bájitaltan óra. A reggelinél  már nem igen voltam emberek mire oda értem és ez igazán furcsa volt számomra, de élveztem a szabad délelőttöt. Örültem hogy a tavalyi hajtás után végre jut egy kis pihenés is.

Délre összekészülődtem és akkor már a többiekkel együtt ebédeltem meg. Sem Liz sem pedig Adrian nem vette fel a bájitaltan órát így nekik a délutánuk vált szabaddá. Elköszönve hát tőlük elindultam le az alagsorba ahol eddig Piton tartotta az órát most pedig kíváncsian vártam mit hoz a sors össze ennél a Lumpsluck professzornál.

A terem előtt szokásos sorban gyülekeztek az emberek. Amennyire láttam erre az órára sem sokan jutottak be. Potterék triója állt az ajtótól nem messze, velük beszélgetett egy hollóhátas diák, odébb Malfoy , Pansy és Blaise, köztük pedig még pár más diák is akiket csak látásból ismertem.

Érdekes egy óra elé néztünk. Pont a két legnagyobb riválisa az iskolának egy órán... megint.

Én magam eleinte próbáltam meghúzni, de eszembe jutottak Flint szavai mi szerint én nem tudok csak úgy elvegyülni a tömegben így aztán ezt a próbálkozásomat fel is adtam.
Lumpsluck pocakos kis vénember volt. Úgy látszott az idő már rajta is fogott. Boldogan beinvitált minket a terembe ami valahogy máris barátságosabbnak tűnt, annak ellenére hogy fényből még mindig nem sok jutott be.

Elfoglaltam a helyemet pont az élvonalban. Baloldalt Potterék, jobb oldalt Malfoyék pakolásztak. Remek... gondoltam magamban.
Az óra megkezdődött néhány apró felmerülő gonddal (Potter-nek meg Weasley-nek nem volt könyve így használtat kellett kölcsön venniük a könyves szekrényből) aztán Lumpsluck belekezdett az órába ami egész délután eltartott.

Java részt általános unalom uralta a termet egészen addig míg a professzor elő nem vett egy pici üvegcsét ,benne aranyló sárga főzettel. A fiolát Lumpsluck úgy fogta mint egy hímes tojást.

-Ez itt a Felix Felicis. Az aki akár csak három cseppet megiszik belőle, élete legunalmasabb napját alakíthatja a legjobbá. Aznap minden terve sikeres lesz, a madarak elszállnak az útjából, az akadályok eltűnnek.... -Ecsetelte áhítattal.

-Professzor maga próbálta már? -Szólt közbe Potter, mire Lumpsluck úgy nézett rá mint egy régi jó barátra.

-Meg kell valljam,igen. No persze,nem lehet használni versenyeken, dolgozatokon, sem más olyan alkalmakkor amikor felmérések vannak és a valódi tudásotokra van szükség,de meg kell mondjam ha egy borús átlagos napon iszol belőle életed legjobb és legemlékezetesebb napját fogod megélni. -Kacsintott bizalmasan Harry-re.

Senki sem tudott megmaradni a fenekén. Három csepp és minden kívánságod valóra válik. Kivéve én. Én úgy éreztem akár az egész üveggel is megihatnám az se segítene ezen a rengeteg problémán ami nekem van.

-A mai nyertes díja ez lesz. -Tette vissza a tartójába Lumpsluck a Felix Felicis-t. -Aki óra végére eltudja készíteni az élő halál eszenciát, vagy a legtovább jut el az elkészítés folyamatában megkapja az egész üveget.

Több se kellett. Az emberek csak úgy kapkodták elő az ezüst késeket, a megfelelő növényeket,gyökereket,porokat, fiolákat és ijesztő gyorsasággal lapozgatták a könyvet a megfelelő oldalakhoz.

Különösen feltűnő volt Malfoy igyekvése aki általában nem törődött ilyesmi dolgokkal hiszen ő már így is megnyerte születésekor a lottót. Bármit megszerezhetett elég volt csak a neve említése és potyogtak az ölébe a jobbnál jobb dolgok. És ha a neve nem lett volna elég akkor persze ott volt a család igen tetemes mennyiségű aranya is. Gondolom mondanom sem kell mennyire gyanús volt tehát ez az egész dolog.