Fuss, ha tudsz

Fények

A parti napja előtt belekezdtem a tervembe miszerint nem tettetem tovább ,hogy valaki más barátnője vagyok hanem egyszerűen valóban az leszek.

Theodore mellém siklott szokásához híven meglepetésszerűen az egyik mellék folyosóról. Karját átvetette a vállamon és óvatos mosoly kíséretében megkérdezte hogy telik a napom.
A fejemet a karjára hajtottam és kicsit közelebb húzódtam hozzá. Theodore-on látni lehetett mennyire meglepődött,de boldog volt és büszke amiért velem vonulhat a folyosón.

-Már vártam,hogy felbukkanj. -Mosolyogtam enyhén felfele ,hogy láthassam az arcát és azokat a kedves de ravasz csillogású szemeket.

-Tényleg? -Incselkedett játékosan tovább amire felfigyeltek mások is.

-Uhum... és a partit is alig várom. Mikor kapom már meg a ruhámat? -Fordultam szembe vele ,de az érintést nem szakítottam meg, kezemet a mellkasához tapasztottam és éreztem ahogy a szíve lassan egyenletesen dobog a sötét pulóver alatt. Nem úgy mint Malfoy-é aki minden alkalommal hevesen dobogó szívvel állt előttem, de erre gondolnom sem szabad. Ez itt most csak rólam és Theodore-ról szól. Talán ha elég ügyesen intézem a dolgokat magam is elfelejtem,hogy ez egy játék.

-Este odaadom ,de mi lenne ha valami csendesebb helyen tenném? -Nézett el a hátam mögött a többiekre akik most hogy megfigyeltem vagy megakadtak a beszélgetésben és hangosan őő-ztek vagy feltűnően érdekesnek tartottak hétköznapi tárgyakat mint például a piszkot a cipőjükön vagy a körmüket esetleg a társuk táskáját...

-Na jó...-Húztam az agyát picit. -És hol akarsz kettesben lenni? -Kérdeztem izgatottan.

Pansy a folyosó majdnem hogy túlsó végéből öklendezést imitált amit igyekeztem észre se venni , főleg mert Malfoy is mellette volt.

-Majd megmutatom. -Simította meg az arcomat évődően Theodore amitől felállt a hátamon minden pihe.

Az óra megkezdődött és mindannyian McGalagonyra szegeztük a tekintetünket. Próbáltam nem mosolyogni nehogy pontlevonás legyen a vége,de néha mikor nem bírtam inkább lehajtottam a fejem és hagytam hogy hosszú hajam eltakarja az arcomat.
Megúsztam büntetés nélkül az egész napot és még jól is éreztem magam. Liznek igaza volt. Ki kell élveznem amíg még van ilyesmire lehetőségem.

Alig vártam az estét. Theodore a klubhelyiségben olvasott amikor elszabadultam Madam Pompfrey mellől. Amikor megláttam lelkesen lehuppantam mellé a kanapéra és beleittam az előtte gőzölgő teába.

-Hmmm.. sok cukorral ugye? Pont ahogy szeretem. -Tettem vissza a teát amit Theodore még mindig picit sokkosan figyelt. Nem volt hozzá szokva hogy ennyire laza vagyok.

-Jól érzed magad? -Pillantott vissza rám a csészéről.

-Nem! Halálra izgulom magam a mai miatt. -Kuncogtam és közben rám nem jellemző módon megsimítottam a karját.
Ezek vagyunk mi, a Mardekár ház két üdvöskéje. Az új gerlepár akitől minden szinglinek hányingere lesz a párok pedig féltékenyek. -Nem bírom tovább... kérleeeeek...-Ugráltam ültömben a helyemen.

-Na jó... de csak mert ilyen szépen kéred. -Kacsintott rám. Azzal megsuhintotta a pálcáját ,magához hívott egy vészjóslóan kicsi csomagot és megfogva a kezemet elindult velem és a csomaggal ki a klubhelyiségből. Biztos sokan kívánták,hogy bár utánunk jöhetnének, de nem tehették... Theodore kacskaringózott kicsit a folyosókon maga után húzva engem én viszont nem hagytam hogy a mosolyom elhalványuljon. Csupa rejtett átjárókon mentünk egyre fentebb és fentebb míg nem elértünk egy olyan folyosóra ahol a színezett ablakok vidám fényekkel lepték el a félhomályba burkolt folyosót. A színek mind visszacsillantak valahonnan. A fém képkeretek kihangsúlyozták a pirosat, a lángok a fehéret, a fa padló a zöldet és a kéket és még megannyi árnyalatot láthattam amik lassan körbe vettek minket Theodorral.