Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szokás szerint teltek a napok és lassan elmúlt a megalázottság. Úgy éreztem igazán jól teljesítettem a próbán és Flint nem edzet volna egész nyáron, ha esélytelen lettem volna.
Az egész mezőnyből senki sem érte utól Marcust csak én.
Így teljes nyugalommal vettem mindent. Egyértelmű volt, hogy én is közéjük fogok tartozni.
Egy átlagos délután sétáltam a külső folyosón amikor megláttam, hogy a Griffendél csapata teljes felszerelésben megy a pálya felé.
Egy irányba mentünk és közben hallgattam ahogy Wood, a csapatkapitány buzdítja a tagokat és részletezi az edzéstervet.
Ekkor botlottak bele a mi csapatunkba. Már éppen felfele görbült a szám széle amikor megláttam Flintet. Elindultam feléjük amikor megcsapta a fülemet a párbeszédük.
-Mit akarsz Flint? Ma miénk a pálya.
-Beszéltem Pitonnal, nekünk lett átadva a pálya mert be kell tanítanunk az új fogót. - Vigyorgott. - Egész héten minden délután a miénk lesz.
-Új fogó? - Nézett a csapat tagjaira Wood.
Flint és Adrian félreállt hogy megmutassák ki van ott és az új fogó nem más volt mint Malfoy. Önelégülten vigyorgott a csapat közepén. Kezében az új Nimbusz 2001-el.
Ekkor tűnt fel, hogy mindenkinek a kezében ilyen van.
Másnak lehet nem tűnt fel de én észre vettem Lizt is, nem csak Malfoyt.
Közelebb mentem, hogy jobban halljam a beszélgetést. Mire elég közel voltam már csak azt láttam ahogy Weasley hadonászik a pálcájával amit középpen egy hatalmas csomó átlátszó ragasztószalaggal erősített meg.
Láttam kire akarja szórni az átkot én pedig egy percig sem hezitáltam.
Ha ez az ostoba nem figyel komoly balesetet okozhat bárkinek.
Az egyik fal mögül félig kilépve még épp időben vetettem ki a pajzsomat ami ezúttal végre úgy működött másokon is mint amikor magamon gyakoroltam.
Malfoy előtt egy halvány alig látható pajzs alakult ki, ami ahogy lepattant róla az átok már el is tűnt.
Csak az vette észre a felfordulásban aki nagyon erre koncentrált.
Weasley össze esett és csigákat kezdett köpni.
Nekem ennyi elég is volt, hogy tovább menjek még mielőtt valaki észrevesz.
Egyetlen könnycsepp gördült le az arcomon ahogy a félig nyitott folyosó végére értem. Letöröltem és tovább mentem. Nemtudtam hova tartok. Egyedül akartam lenni.
Végül annál a fa hídnál álltam meg ahol beszéltünk Dracoval.
Mérgemben belerúgtam egyet aztán a fejemet a korlátra támasztva merengtem a mélybe.
