Fuss, ha tudsz

Lelkesítés

-THEODORE!! -Kiáltottam utánna a folyosón mire többen is felkapták a fejüket és egyöntetűen Theodore-ra néztek aki behúzott nyakkal ácsorgott a fal mellett. -Beszélhetnénk?! -Próbáltam fékezni a tegnap este óta tartó haragomat ami majd szét vetett.

-Persze édesem. -Mondta hátha ezzel a többieket átverheti engem pedig emlékeztethet a megállapodásunkra.

-Akkor gyere keressünk egy nyugodtabb helyet. -Ragadtam karon nem törődve vele hogy a gyűrűm égeti a bőrét és ezért fájdalmasan sziszegve követ.

Csak jó pár folyosóval odébb találtam egy rejtett beugrót ahova magam után húztam Theodore-t.

-Mégis mióta tervezted ezt az egészet? -Mutattam a kettőnk közti kicsinyke távolságra mire elmosolyodott.

-Ki mondta el? -Mosolygott és ezzel kicsit össze zavart.

-Madame Pompfrey, de nem ez a lényeg... mióta tudod? Mióta tervezed ezt? -Ragadtam meg az ingét erőteljesen. Ha kiderül hogy miatta dobott Malfoy én megölöm!

-Emlékszel mikor jósoltam neked még pár éve? A kártyákból. -A pálcám után nyúltam és az se érdekelt ha valaki látja ahogy varanggyá változtatom és később kidobom a Tiltott Rengetegbe. -Várj! Nem tettem semmit... láttam mi fog történni,megtetszett a jövőbe tekintés és nem tudtam abbahagyni. Aztán idén nyáron rájöttem hogy hasznosak lehetünk egymásnak és cselekedtem... -Hadarta el gyorsan.

Lassan leeresztettem a pálcámat de még mindig valami rossz érzés motoszkált bennem.

-És ezek után bízzak benned? Hogy nem csak magadnak akarsz jót? Mi a bizonyíték hogy nekem is jó lesz? -Figyeltem a reakcióját. Elsöpörte a haját a szeme elől és javított a tartásán. Megérezte hogy megnyugodtam és vissza nyerte az önbizalmát.

-Malfoy folyton figyel rád... ez nem elég bizonyíték? -Villantott alantas mosolyt.

-Ha megtudom hogy átversz.... -Hajoltam közelebb hozzá ,hogy nyomatékosítsak a mondandómon,de ugyan akkor Theodore is közelebb hajolt és mielőtt folytathattam volna befogta a számat egy újabb csókkal. Amikor eltolt magától szóhoz sem jutottam.

-Ne aggódj... nem verlek át. -Majd ahogy ezeket kimondta elsiklott mellettem hogy tovább menjen az órájára.

Egy ideig csak álltam ott és hol szóra nyitottam a számat hol vissza csuktam. Az arcom még úgy is égett hogy ezúttal senki sem látta ezt a kis szösszenetet de ez volt benne a legrosszabb. Miért csinálta ha úgysem látta senki?

Az órák során amik elteltek felettem lassan megmagyaráztam magamnak hogy csak azért tette amit tett hogy elszabaduljon. Egyértelmű volt a reakcióm amire nyilván számított és ezt ki is használta.

A délutáni órák után egyenesen Madame Pompfrey-hoz mentem akit az elmúlt napon kicsit zaklatottan hagytam ott. Alig vártam hogy végezzek és Malfoy nyomába eredjek. Nem is igazán figyeltem arra amit csinálok ennek következtében pedig véletlen nem a párna húzta magára a huzatot hanem az egyik ruhatartó inas.

-Nagyon el vagy ma varázsolva... -Intette le az inast egy pálcasuhintással Madame Pompfrey.

-Csak sok minden történt ma. -Legyintettem. -És ma még lesz más dolgom is.

-Akkor menj csak! -Noszogatott.

-Dehát segítenem kell.

Madame Pompfrey széttárta a karját az üres gyengélkedőn.

-Azt hiszem ezzel egyedül is elbírok. -Jegyezte meg humorosan. Így hát nem volt választásom. Kiléptem a gyengélkedőről, magam mögött hagytam a köpenyt és a tisztító szerek szagát.