Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap a földön keltem. A kertünkben. Marietta befejezte helyettem a munkát amit én félbehagytam az este. Távoli madárcsicsergés és léptek hangja hallatszott.
-Édes lányom, kelj fel innen mielőtt valaki meglát. - Karolt belém a nagyi mire már amúgy is elkezdtem feltápászkodni. Ruhámba beletört a fű zöldje, testemet pedig körbeölelte a hideg reggeli pára.
Dideregve haladtam a ház felé a nagyanyám után aki most is, mint mindig, tökéletesen rászabott ruhájában magabiztos léptekkel haladt a bejárati ajtó felé.
Még a hátam mögé néztem, hátha maradt valami az estéből de csak a falevelek mozgolódtak az erdő szélén.
Liz sokáig aludt. Mi addig Marietta-val bőven megreggeliztünk, lefürödtem egy a szobámtól távolabbi fürdőben, hogy ne zargassam fel Lizt és magamra vettem egy köntöst a vendég szobák egyikéből. Meleg és puha anyaga körbeölelte a testemet.
Kerestem egy olyan helyet ahol ritkán járnak az emberek, hogy senki se láthasson így, turbánba tekert törölközővel a fejemen, fehér vastag köntösben és kényelmes itthoni mamuszban.
Az egyetlen hely ahol eddig véletlen se futottam össze idegenekkel az a könyvtár volt, így hagytam egy üzenetet a szobám ajtaja előtt Liznek és a könyvtárban vártam rá.
Felmentem az emeletre, hogy onnan keressek könyveket ezzel is elütve az időt egy kicsit. Az emeletnek vastag fa korlátján végig húztam a kezemet. Sorba vettem a könyveket hátha van olyan ami felkelti a figyelmemet.
Itt az emeleten többnyire tudományos könyvek sorakoztak. Lennt volt egy jó pár ami inkább regény, de azokat nem volt még időm olvasgatni. Marietta rendszerint a fentebbi könyvekből válogat nekem. Amikor pedig lenne időm, hogy regényeket olvassak inkább megélem őket a szabadban.
Nyílt az ajtó és már szóltam volna Liznek, hogy idefennt keressen amikor nehéz lépteket hallottam. Nehezebbeket mint amit Liz aprócska teste képes lenne produkálni. Így hát hátrébb húzódtam, hogy aki bejött lehetőleg ne vegyen észre.
Lucius Malfoy lépkedett az értékes antik bútorok között, kezében hosszú járó botjával és a nagyanyám követte. Gondosan behajtotta az ajtókat, meggyőződve arról, hogy senki sem követte őket. Úgy tűnik nem csak én gondoltam magányosnak a könyvtárat.
-Mit szeretne Lucius? Bármikor szívesen látom. Esetleg Draconak kellenének még órák? -Érdeklődött bájos hangon a nagyanyám.
-Most más miatt kerestem meg Marietta. - Úgy méregette a szobát, mintha valami felvásárló lenne, aki hamarosan ráteszi a mancsát a házunkra. - A maga fia pár éve üzletet kötött velem, és nagy pénzeket bukott.
Nem láttam ki milyen arcot vág, igyekeztem a lehető legnagyobb csendben a polcokhoz lapulni. Így is féltem, hogy a hangosan dübörgő szívem lebuktat de a szavakat csend követte.
