Fuss, ha tudsz

Kviddics

A jelzés után hogy ránk gyanakodnak, ami persze lehet akár igaz is, mindenki belehúzott abba amit csinált.
A klubhelyiség elcsendesült és megtelt tanulókkal. Akiknek nem jutott hely az asztaloknál azok elmentek a könyvtárba.
A varázsló sakkra máris rátelepedett a por, senki sem foglalkozott most ilyesféle szórakozással. A házi kupa a miénk kell hogy legyen akkor is ha valaki rossz dolgokat követ el, lebukik és egy rakás pontot veszítünk. Kivételesen félretettük Pansy-v is a szurkálódást és közösen próbáltunk meg minnél jobban hízelegni a tanárainknak. A tanulás csendjét csak néha törte meg egy egy sutyorgás, amikor valaki nem értett valamit, illetve a kviddics csapat mászkálása volt még zaj az egyébként beállt monoton csendben.
Flint és csapata is odatette magát, már csak egy csapattal, a hollóháttal kell megküzdeniük és aztán a mi részünkről befejeződött a sport idény.
Szinte minden napra lefoglalták a pályát, amikor pedig nem tudták, akkor a tó körül edzettek. Még sosem voltak ilyen jó formában.
Bár számítottunk problémákra, de úgy tünt az év csendesen telik.
A lap amit Piton kitűzött egy hónap múlva is ott lógott a falon, de azért már kezdtünk felengedni. A pontjain ennél magasabban nem is lehettek volna. A Griffendéleseké pedig lentebb se lehetett volna.
Piton ha lehetett még jobban piszkálta Potteréket és minden adandó alkalommal elővette. Ez néha vicces volt, néha pedig már-már sajnáltam.
Szépen lassan kitavaszodott én pedig még mindig nemtudtam ki hagyta a csokibéka alatt a falevelet. Bár egyre inkább elhittem, hogy csak a szél hozta be az ablakon.
Amikor beköszöntött a tavasz és a jó idő végre elengedhettük magunkat annyira, hogy újra meglátogassuk a szobát Lizzel.
Repkedtünk kicsit aztán elnyúltunk a kanapén.

-Azon gondolkodtam, hogy nemtudod véletlenül ki volt bennt nállam amikor elájultam? -Kérdeztem kíváncsian. Eddig is érdekelt tud-e valamit, de annyira el volt foglalva a tanulással és a kviddics csapattal, hogy nem akartam ilyesmivel feltartani.

-Nem lehetek benne biztos, de mintha láttam volna Nevile-t abból az irányból jönni. Persze sokan mások is jöttek onnan. Flint is volt nállad. Azt mondta nekem, hogy úgy horkoltál mint valami hegyi troll. Persze nyugi csak viccelt. Én sosem hallak horkolni. -Tette hozzá gyorsan, látva az ijedt arcomat.

A nagyinak is küldtem néha levelet. Bár mióta az élet ilyen unalmas, nincs mit megírnom neki.
Elhagytuk a termet, meggyőződtünk róla, hogy az ajtó eltűnik és, hogy a közelben senki sincs.

Hamarosan eljött a Mardekár-Hollóhát küzdelme.
Meg kell mondjam, a fiúk nagyon odatették magukat. Ilyen jó meccset ritkán látni. Összehangoltan repültek. Adrian Pucey egy pillantással tudott jelt adni a többieknek, hogy mit tegyenek és hogyan. Flint pedig talán még sose játszott ilyen jól. Persze így is minden a fogón múlik.
Hosszúra nyúlt a meccs. A cikesz csak, nagy soká tűnt elő. Ekkor viszont az első arany csillogásra megindult érte a fogónk.  Mire a Hollóhát fogója észre vette, hogy mi történik már nem volt mit tennie. Nyertünk. Fölényesen nyertünk. 170-50-re kikaptak tőlünk.
Persze senki sem volt meglepődve ezen. Hónapokon át edzettek a fiúk.
A zsebünkben volt a házi kupa.
Aznap mindenki félretette a háziját és jót szórakoztunk.
A legtöbben énekeltek és valaki elővarázsolt egy rádiót is amiből szólt a zene.
Mindenki ünnepelt mert a kemény munka meghozta a gyümölcsét.
Kezdett újra helyre állni az élet. Draco sűrűbben piszkálta Weaslet meg Pottert. Újra nyugodtan kinnt mertünk maradni takarodóig. Liz pedig mostanában sokat beszél Flinttel hogy vegye be a csapatba.

-Elizabeth... Ahhoz, hogy bebegyelek a csapatba úgy is kell teljesítened. Nem veszek be rajongó kislányokat. -Mondta az egyik délután neki. Kinnt voltunk a fáj tövében, egy napos helyen. Szívtuk be a meleget amit már alig vártunk a fagyos hónapok után.

-De Marcus. Kérlek. Ha kell már most, elkezdhetsz edzeni engem. Hidd el jó lennék.

-Még meggondolom. De ez úgysem így működik. Majd jövőre versenyezhetsz a többiekkel a posztért. De ha nagyon akarod a nyáron tudlak edzeni. Nekem úgy sincs jobb dolgom te meg ha be akarsz kerülni nagy előnnyel indulnál.

Liz nyara ezzel már meg is volt tervezve. Mellettem beszélték melyik nap mit fognak gyakorolni és hogy hogyan tudják majd megoldani.

-Athena te nem akarsz edzeni? -Kérdezte Flint.

-Nemtudom Grey ma... Azaz Marietta mit tervez velem a nyárra. Írok neki levelet aztán meglátjuk. Mondjuk én jobban szeretek szórakozni mint szórakoztatni. -tettem hozzá megelőzve a nagymamás vicceket.

-Ez nem színház te buta. Ez sport. Vérre menő küzdelem az ellenféllel. Láttad milyen arcot vágott a Hollóhát kapitánya mikor elvertük őket? Ez erről szól. -Valami csillogott a szemében ahogy erről magyarázott nekem. De én inkább csak behunytam a szemem és élveztem a nap és az árnyékok táncát az arcomon.

Még aznap este megírtam a levelet Mariettának.

Érdekelne mi lesz a nyáron a program. Egy pár barátom meginvitált közös edzésre a nyáron és, ha esetleg beférne a napi rendembe annak nagyom örülnék.
Üdvözlettel:
Athena

Rákötöttem másnap az én ezüst baglyom lábára a levelet és ő azonnal útnak is indult. Előtte adtam neki néhány kisebb egeret. Biztosan legyen energiája az útra. Bár a baglyok magányos lények az enyém akárhányszor kinnt voltam a közelemben telepedett le. Ha csak lehetett ésesen szunyókált valamelyik ágon vagy lustán szemlélte a környéket.

A többiekkel egyeztettük az edzések részleteit amikor meghozta a válaszomat.

Megoldjuk hogy legyen rá idő kedvesem.

Ennyi állt a levélben kusza betűkkel.

Innentől még többet kellett Lizzel a szobába mennem mivel a lehető legjobb akart lenni. Volt amikor azt mondtam nekem felhalmozódtak a feladataim mert már annyira izomlázam volt a sok egyre keményebb edzéstől.  Amíg csak szórakoztunk élveztem a repülést, de mióta ilyen keményen edz azóta szinte minden nap fájó végtagokkal kelek.

Amíg Liz edzett én a könyvtárban lapozgattam érdekesnek tűnő könyveket. Legtöbbször vagy olyat olvastam amiben különféle varázslatok vannak a hétköznapokra. Néha pedig kerestem egy-egy növénytanos könyvet. Sose gondoltam volna hogy egy ilyen egyszerű dolog fog kiütni mint a mandragóra. Szóval nem árt utánna olvasni a dolgoknak, hogy legközelebb ne történjen hasonló.

Az egyik könyvet vittem vissza a megfelelő helyre amikor megláttam Nevile-t. Gondterhelt arccal bámult maga elé. Amikor meglátott kivételesen nem mennt el de nem is mondott semmit.
A megfelelő helyen elengedtem a könyvet és az vissza repült a helyére.
Már épp magára hagytam volna amikor utánnam szólt.

-Megtaláltad a levelet? -Kérdezte.

-Ezekszerint te tetted oda. De miért? -Teljesen össze zavar. Nem szeretem ha nem értek valamit.

-Az illata segít a gyógyulásban. Az egyik könyvben olvastam. De nem mertem többet tenni nehogy ártson.

-Hát... Köszönöm. -Többet nem tudtam mondani. Nem számítottam arra, hogy pont egy Griffendéles segít össze szedni magam.

Teljes meglepettséggel hagytam el a könyvtárat és indultam el a már otthonos Mardekár ház felé.