Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mivel Halloween napja is volt egyben a mai így miután megérkeztünk elmentünk lepakolni új szerzeményeinket a hálóban.
Szerettem tisztán felvenni az új, frissen mosott ruhákat így elmentem letusolni még gyorsan a vacsora előtt. Felvettem a szokott iskolai egyenruhát aztán végre elindultunk a vacsorára.
A nagy terem csodásan volt feldíszítve. A levegőben a szokott gyertyák helyett most faragott töklámpások lebegtek és a bennük lévő égő viasz meghozta a kellemes hangulatot.
Terjengett a tök és a tipikus ősz illat amit másképp nem is tudtam volna leírni. A legtöbben akik kimehettek a faluba most mutogatták mi mindent szereztek be. Vagy pont azt ecsetelték miféle dolgokat láttak odakinnt.
Leültünk az asztalunkhoz ahol szintén javában zajlott a diskurálás az új szerzeményekről és a különféle lényekről akikkel találkoztak.
Malfoy is büszkén mesélte a közelében ülőknek, hogy máris megnézte a szellemházat ami a falu határában állt. Isten ments, hogy bármikor is odamenjek. Épp elég szellem van itt is. Feláll a hátamon a szőr már ha csak az itteni szellemeket látom. A véres báróval ritkán találkozom szerencsére, de még három év után is kiráz a hideg. Félig fejnélküli Nick pedig... A gyomrom forog valahányszor megmutatja valakinek miért is ez a neve...
A vacsora előtt pont az itteni szellemek tartottak műsort. Persze tudom, hogy ők semmi rosszat nem akarnak, de akkor is lelombozó a gondolat, hogy félig még itt vannak félig pedig már nem. A falból repültek elő a különféle lebegő lények és dalra fakadtak. Amikor befejezték hozzá láthattunk a vacsoránkhoz.
Bár elég sokat nassoltam és iszogattam a három seprűben, még mindig akadt hely néhány húsnak és gőzölgő krumplipürének. A vacsora végén még egy kis tökös pitének is hagytam helyet.
Jól teletömött hassal indultam el a többiekkel a pincébe, hogy ott folytassuk az estét. Azt terveztem megkérem Lizt hogy tanítson meg valami más játékra mert a sakk nem nekem való.
Még le sem ültem a fotelba amikor megjelent Piton és kitessékelt minket a nagy terembe, majd magával vitte Flintet. A hugrabugos diákok is hamarosan feltűntek majd a griffendélesek és a hollóhátasok is.
Összezavarodva figyeltem a tömeget. Több irányból is hallottam mondatok töredékét de csak szavak jutottak el hozzám. Sirius Black. A kövér dáma. Griffendélesek. Betörés.
Bármi is történt aggódni kezdtem.
-Itt van az az őrült? - Szorítottam meg Liz kezét, nehogy elveszítsem a tömegben.
-Az nem lehet. Láttuk a dementorokat. - Rázta a fejét, de az ő arca is elsápadt.
-Azok elől már egyszer megszökött. - Jött meg Malfoy nagy robajjal és egyáltalán nem vigasztalt amit mondott.
