Fuss, ha tudsz

Főinspetori Különítmény

Liz levelét még egy pár másik is követte sorban Flinttől, Adriantől és végül Malfoy-tól. Nem számítottam rá, hogy levelet kapok tőle mégis az ő paksamétája volt a legvastagabb.

Szépen kibontogattam az asztalnál a reggeli felett és belekezdtem az olvasásba.

Athena!
Marietta lemondta a karácsonyi bált. Már biztosan tudsz róla, de nekem ebben van valami gyanus.
Nemtudok átmenni a birtokotokra sem. Muszáj lenne magadnak megnézned, de te nem vagy itt...

Még pár sor magyarázkodás és figyelmeztetés, hogy ne vegyüljek másokkal idebennt meg persze a mellékelt levél amit Marietta ezekszerint mindenkinek elküldött.

Nem igazán tudtam eldönteni várom-e hogy Malfoy és a többiek vissza jöjjenek. Mostmár nyilván ő is sejti hogy itt van valami és ez a valami egyáltalán nem olyasmi amire először gondolt.

A következő egy hétben tovább törtem a fejem miféle viccet űz velem Marietta és mi ez az egész furcsa viselkedés. Levelet kár lett volna írni neki hiszen úgy sem válaszol rá. Muszáj volt a saját gondolataimra támaszkodni. A könyvtárban tovább próbáltam nyomozni, de nem jutottam előrébb. Ha volt is hasonló eset Mr. Lohan és társai meglepően alaposan eltüntették mások orra elől.

Lassacskán eljött az idő ami miatt az utolsó napokban már nem is aludtam jól sem a szobámban a baldachinos ágyban sem a klubhelyiségben a kanapékon. Izgultam mi lesz ha Malfoy és a többiek vissza jönnek. Az hogy Pansy gúnyolni fog a legkisebb probléma volt a sok közül.

Nem mentem eléjük aznap mikor a vonat beért. A toronyból láttam, hogy a Roxfort expressz nagy gőzfelhő kíséretében beér az állomásra. Szépen komótosan leballagtam a házunkba és még egyszer szétnéztem nem-e maradt valamim árulkodó módon a klubhelyiség kanapéján.

Nem kellett sok idő és hamarosan diákok tömkelege tódult be az ajtón a poggyászok sorra jelentek meg a hálók ajtajában, a kandallóban a tűz nagyobb lánggal lobogott az asztaloknál a gyertyák mind meggyulladtak. Az elmúlt napok utani csendnek nyomát sem tapasztaltam és őszintén elárasztott a megkönnyebbülés. Mostmár nem leszek egyedül.

Az érzelmek teljességgel elöntöttek. Malfoy megjelent az ajtóban, hóna alatt újsággal, csinos élére vasalt öltönyben aminek a mellrészén ott csillogott kifényesítve a prefektusi kitűző,akárcsak rajtam. Öles léptekkel megindult felém ahogy meglátott, nem törődve a rá váró poggyászokkal a hálója előtt vagy a többi diákkal akik esetleg az útjában álltak.
Bár nem úgy terveztem, hogy rögtön kifakadok neki mégis mikor odaért hozzám az első dolgom volt a nyakába borulni. Megöleltem, magamba szívtam a jól ismert illatát és megvártam, hogy a torkomból eltűnjön a gombóc, csak akkor eresztettem el.

Malfoy meglepődve simogatta a hajamat és amikor elengedtem továbbra sem foglalkoztatta a nyakunkba szakadt munka. Az ellenőrzések, az irányítás. Karon ragadott és mint már olyan sokszor az előtt kivezetett a klubhelyiségből.
Újra a titkos alagutat használtuk és már menet közben magyarázni kezdett nekem.

-Nem értem ezt az egészet... -Szólalt meg Malfoy és a hangját vissza verték az üres falak.

-Mi történt? Mesélj el mindent! -Követeltem, de valamiért Malfoy megtörtnek látszott.

-Megpróbáltam kíváncsiságból átmenni hozzátok seprűvel. Elég nagy volt a hóvihar mégis egyszerűen mintha lepattantam volna a birtokotok szélén valami láthatatlan falról. Megpróbáltam más felől is, de semmi. Odafenntről pedig semmi sem látszott. Úgy néz ki a ház ugyan olyan mint volt.

-Nemtudom mi van itt. -Mondtam neki, de az érzés, hogy be kellene avatnom egyre csak erősödött. A kezem már a nyakamban volt és a kristállyal játszadozott amikor Malfoy tovább folytatta a mondandóját.