Fuss, ha tudsz

Meghívás

A napok újra sorra teltek a kedvem pedig kicsit sem lett jobb. Malfoy még mindig mindenki szeme láttára mászkált Pansy-vel akinek ez maga volt a kánaán és az eddiginél is hangosabban rikácsolta tele a termet a nevetésével és a bugyuta megjegyzéseivel amikkel nyilván engem próbált feldühíteni. Csak hogy nem ezt érte el,de nyilván így is boldog volt. A valóság sokkal rosszabb volt.

Kezdtem magamba roskadni. A többiek előtt tettetnem kellett,hogy nagyon is boldog vagyok Malfoy társasága nélkül és tényleg szeretem Theodore-t aki csak úgy egyik napról a másikra jelent meg az életemben.

Ráadásul ha ez nem lett volna elég nyomasztó Malfoy gondolatai egy pillanatra sem engedtek el. Az ujjamon folyamatosan melegen kapaszkodott a kis ékszer és emiatt Theodore-nak mindig a másik oldalamon kellett sétálnia ami bár sok embert nem zavart Malfoy időközönként a gyűrűmre majd Theodore-ra nézett és elmosolyodott. Ő tudta.

Madam Pompfrey-val már másnap haladtunk is tovább a dolgokkal és hogy Piton hagyjon némi szabad időt számomra a prefektusi kötelezettségeim mellett ezért szóltunk is neki ezekről a kis magán gyakorlatokról.

Lassan eljött a következő őrködés ideje mint nagyjából minden héten. Megmakacsoltam magam. Ezúttal nem hagyom ott a klubhelyiséget egész estére csak amikor a szükség egyébként is úgy hozná.
Malfoy persze erről semmit sem tudhatott. Gondoltam attól mert meglepem még semmi sem változik. Tudni fogja hogy továbbra is van valakim. Egyszerűen csak rájön hogy mostmár én is tudom micsoda butaság távol tartani magamtól őt. Mindig a részem lesz.

Össze szedve hát a dolgaimat, papírokat meg pár könyvet azok közül amiket Theodore adott elindultam nem sokkal este tíz előtt hogy megkezdjem az őrködést.
A klubhelyiségben már csak páran voltak ébren azok közül pedig jó néhány olyan diák volt akik rendszeresen sokáig kint maradtak tanulni. Nyilván eddig sem hagyta figyelmen kívül őket a tény hogy én mint a másik prefektus nem töltöm a klubhelyiségben az időmet ezért amikor kényelmesen elhelyezkedtem egy fotelben az egyik fel pillantott a papírjaiból, de különösebben nem izgatta mit is csinálok. Amikor Malfoy megajándékozta egy szúrós pillantással és elindult felém akkor pedig visszatért a tanulmányaihoz.

Lassan közeledett felém én pedig nem is akartam korlátozni a gondolataimat. A szívem beleremegett ahogy éreztem hogy egyre közelebb ér hozzám. A gondolataim száguldoztak a legutóbbi kettesben töltött pillanatok emlékei között. Leginkább az játszódott le újra bennem amikor az ajkunk összeért vagy ahogy a mellkasa emelkedett és süllyedt a kezem alatt. Vágytam rá, az érintésére arra hogy törődjön velem.

-Hát te? -Hallottam a hangját fentebbről mire felnéztem rá. Olyan szép még így is hogy fáradtnak és megtörtnek látszik. Talán amiatt mert aranyvérű, talán a neveltetése de sosem lesz olyan akit mellőzni lehet. Még azok is tudják ki ő akik csak betoppantak a varázs világba és megadják neki a tiszteletet.

-Hát én? -Kérdeztem vissza értelmes válasz hiányában.

-Itt leszel? -Érdeklődött tovább,de nem merte kifejteni erről a véleményét.

-Igen, azt hiszem igen. Vagy talán gond? -Billentettem meg a fejem és mindeközben kinyitottam a könyvemet egy teljesen véletlenszerű oldalon jelezve hogy akkor is maradok ha ez neki nem tetszik. Senki sem száműzhet innen. Én is ide tartozom.

-Maradj csak ha akarsz. -Vonta meg a vállát. Lassan megfontoltan vissza sétált oda ahol eddig ücsörgött. Megpróbáltam kizárni a gondolataimból és mikor belemerültem a könyvemben ez sikerült is. Már egy pár oldalt átlapoztam mikor lapok suhogtak az asztalomon. Felpillantottam a könyvből és szemtanúja lehettem ahogy Malfoy az én asztalomhoz repteti a dolgait majd utánuk jőve ledől a szemközti kanapéra.