Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Máshol lehet megrémített volna az erdő éjjel, de ezen a részen annyiszor jártam már, hogy ösvényt tapostam a kedvenc helyem felé. A padon ücsörögve gyűrögettem a ruhám alját és elkeseredve néztem magam elé.
Hogy is gondoltam, hogy majd egy buta nyári partira eljönnek a szüleim csak hogy lássák a családjuk szégyenfoltját.
Dühös voltam a szüleimre, dühös voltam Dracora és dühös voltam mindenkire. Cserben hagyottnak éreztem magam. Igyekeztem vissza lassítani a lélegzetem, össze szedni magam, hogy vissza mehessek a partira.
Legalább 20 percig csak a légzésemre koncentráltam. Ahogy a hideg nyári esti levegő megtölti a tüdőmet. Aztán elindultam vissza fele.
Vissza fele menet viszont észre vettem valami fehér fényt a távolban. Késztetést éreztem, hogy megfogjam. Szétnéztem, de senki sem volt a közelemben. Elindultam a cserjék között. Mikor végre elértem a lebegő világító fény gombócot és a tenyerembe zártam, a tenyeremben elsötétült a valami.
Kinyitottam, hogy megnézzem mi lehetett, de nem volt ott.
Felemeltem a fejem és láttam, hogy méterekkel odébb vidáman lebegett fel alá.
Mintha ő is gúnyt űzne belőlem.
Odasiettem és újra a kezeim közé akartam zárni, de megint eltűnt és kicsivel odébb jelent meg.
Az agyam hátuljában megszólalt egy hang, az én hangom. Menj vissza. Hagyd ezeket a kis gömböket. De nem hallgattam rá. El akartam kapni. Úgy éreztem még soha életemben nem akartam ennyire semmit. A törött lábam kezdett már fájni, de csak, mentem tovább.
Újra ott lebegett előttem a gömb. Ahogy felé nyújtottam az egyik ujjamat most éreztem a melegét. Hol elhalványult a fénye hol felerősödött én pedig nem bírtam elszakítani a tekintetemet.
Athena? Hallottam egy hangot de távoli volt. Eltűnődtem, hogy vajon csak a képzeletem játszik velem?
Újabb gömb tűnt el a kezeimben és jelent meg méterekkel odébb.
Athena te vagy az? Közelebbről jött a hang. Most olyan volt mintha anyám szólt volna.
Még egy gömb. Hívott. Csalogatott magához.
Odakaptam volna a fejem, de már majdnem elértem a fénygömböt. Éreztem az ujjamon a melegét.
Athena hagyd abba nem érted? Ne nyúlj hozzá.
Végre eltudtam kapni a tekintetemet a gömbről. Draco rázott a vállamnál fogva valahol az erdő méllyén.
Ijedten felé kaptam a pillantásomat aztán vissza a gömbre de már eltűnt.
-Mi történt? -Kérdeztem és a lábamba fájdalom szúrt.
-Az, hogy egy idióta vagy. - Mondta és akkor vettem észre hogy izzad és hogy milyen rémült a tekintete.
