Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-Nem láttátok Ronald Weasley-t és Harry Potter-t? - Szólt köszönés nélkül Hermione Granger.
-Biztos tudnánk, ha itt lenne. Már nyilván csinált volna valamit amivel felkelti a figyelmet magára. Kitudja, lehet ez is csak egy trükk, hogy mindenki keresse. - Hallottam a mellettünk lévő kabinból Draco-t.
Ajtó csukódott aztán a miénk nyílt.
-Nem lát...-Kezdett bele újra. De Adrian félbeszakította.
-Nem láttunk senkit. - Majd jelentősség teljesen felhúzta a szemöldökét. Hermione pedig elvörösödve tovább mennt.
-Hihetetlen, hogy mindennek róla kell szólnia. - Forgatta a szemét Marcus miközben ki se dugta az orrát valami ősrégi könyvből.
-Szerinted direkt csinálja? - Kérdeztem tőle miközben az ülésből kiálló rojttal játszadoztam.
-Én csak azt mondom, hogy az eddig itt töltött éveim alatt senki körül sem volt ekkora felhajtás. Azért amiket Potter napi szinten csinál minket már rég kitettek volna innen. - Mondta Adrian és igaza volt.
Tavaly egész évben a legrosszabb amit tettünk az pár beszólás és kicsit durvább sport volt. Mégis mi voltunk az elsők akiket elővettek mikor "valaki" csak úgy bement az egyetlen folyosóra ami használaton kívül volt.
Nevetséges volt az egész.
Amikor leszálltunk a vonatról, az éjszaka sötétjében és elindultunk a lovatlan lovaskocsikhoz még kiszúrtam, ahogy Hermione keresgéli a barátait.
Elég furcsa viccet játszanak vele. Nállunk ilyen sose történhetne meg.
Már javában zajlott az új diákok, beosztása amikor egy pár tanár felállt és elhagyta a helyiséget. Kérdőn Marcusra néztem de csak megvonta a vállát aztán újra előre szegezte a tekintetét, de láttam hogy nem a beosztáson jár az esze. Fejben valahol egészen máshol lehetett.
Megvacsoráztunk aztán elindultunk a házaink felé.
Hiányoztak már ezek a kényelmes bársony fotelek és a gyönyörű asztalok, a víz alatti lényekről amik az ablak előtt úszkáltak el nem is beszélve.
Néha éjjel mikor nemtudtam eludni és a Hold elég erősen világított kinéztem az üvegfalon. A látvány olyan megnyugtató volt.
Másnap reggelinél már mindenki Potterékről beszélt.
-Hallottad Athena? - Kérdezte Adrian
-Micsodát? - Töröltem meg még álmosan az arcomat.
-Potter ellopott egy repülő autót és Weasley-vel szét zúzták a fúriafűzt az udvaron. - Vigyorgott rám. - Ezt nem ússza meg. Az a fa már akkor is itt volt mikor az apám ide járt...
-Hát nekem úgy tűnik elég nyugodtan ücsorog az asztaluknál. - Böktem az állammal Potter felé.
