Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A vacsora nagyon lassan telt el és csak remélni tudtam, hogy a tervben minden lehetőséget végig vettünk. Nyilván az egyértelmű, hogy Lizre számíthatok, csak annyi minden balul sülhet el.
Amikor már nemtudtunk tovább várni arra, hogy Theodore elinduljon a házunk felé felálltunk és magunk indultunk el. A klubhelyiség még majdnem teljesen üres volt így eltudtunk foglalni egy központi helyet. Amíg Liz előhozta a tanulni valóit, legfőbbképpen a jóslástan-t, addig én elfoglaltam a fotelt és vártam.
Sorban érkeztek a többiek és amikor Liz is visszatért én is előhoztam a saját munkáimat.
Amikor nagysokára végre megjött Blaise és Theodore egy közeli asztalnál telepedtek le.
Ekkor kezdődött minden.
-Kérsz egy teát Liz? -Kérdeztem tőle teljes ártatlansággal.
-Jaj Athena jó hogy mondod, gyakorolnom kellene a teafüvekből való jóslást. Hagyd majd én megcsinálom... - Átvette a kezemből a kancsót és két bögrében teát készített.
Letette elém és közben megérkezett Adrian is. Leült mellénk és figyelte mi történik.
Megittam a teát és átadtam Liznek aki máris keresgélni kezdett a könyvében.
-Ha minden igaz akkor ez itt... - Forgatta a teáscsészét, hogy jól tartsa. - Ez egész biztosan egy madár. - Nézd csak Adrian, te mit gondolsz?
Adrian átvette a bögrét és próbálta kinézni a nemlétező mintákat.
-Hát nemtudom Liz, nekem ez semmire sem hasonlít... - Pontosan ahogy gondoltuk. Liz mesélte, hogy Adrian a legtöbb jóslástanon csak bámul ki a fejéből és azt se tudja a könyve merre van. Nem hogy a jövőt még a jelent se látja...
-Meg kéne nézni másnak is... Nem akarom megtéveszteni Athena-t... - Szétnézett a teremben és már ki is szúrta a célszemélyt. - Hé Theodore! Tudnál egy kicsit segíteni? -Izgatottan figyeltem, ahogy Theodore feláll az asztaluktól és közelebb jön.
-Tudnál egy kicsit segíteni? Athena teáját próbálom kiolvasni, de nemtudjuk eldönteni, szerinted ez madár vagy egy mosolygós arc? -Liz mesélte, hogy Theodore valami rejtélyes oknál fogva nagyon jó a tantárgyból. Hamarosan az én részem következett így igyekeztem a gondolataimat minél inkább felé terelni. Minden félét gondoltam róla hátha...
-Szerintem ez egyik sem... Ez itt egy spirál csak a vége már nagyon homályba veszik. Mintha az útja még nem dőlt volna el. -Theodore figyelmesen vizsgálta a bögre tartalmát én pedig folyamatosan őt. vizslattam.
Magas, kicsit izmos, kócos hullámos haja éppen nem hullott a szemébe. A gyűrűm most is felmelegedett. Arra gondoltam milyen aranyos az arca mikor ennyire méllyen elgondolkodik valamin.
-De nézd... Rosszul tartod. Felőled kell lennie a csésze fogójának... Így, látod? Na? -Liz ahogy megforgatta a csészét, egészen véletlenül hozzáért Theodore kezéhez. A gyűrűt biztos ami biztos megsimította mielőtt elengedte a csészét és vártam hátha jelez valamit nekem is.
