Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy hét után rá kellett jöjjek, hogy Marietta nem viccelt. Minden percem óramű pontossággal be lett osztva. És ami úgy tűnt kellemes kis móka lesz, hát nem volt.
A reggelim ki volt mérve. Kivételesen nem a szabadszedéses asztal volt hanem előre kikészített adag volt mindkettőnk tányérján. Nem tetszett a dolog. Aztán elmentünk a könyvtár szobába ahol délelőtt 11-ig gyakoroltam hogy köszönjek megfelelően. Ha azt hiszed a szimpla jó reggelt uram a jó köszönés akkor nagyot tévedsz. Nem mindegy milyen rangja van az embernek. Az sem mindegy hogy hölgy vagy férfi a személy akinek köszönsz. A napszak és az esemény sem mindegy. Kész őrület.
Ezen a héten bejártam a kertünk egy részét. De napi egy óra kevés volt a hatalmas kert felfedezéséhez.
Ebédre szintén kimért adagban kaptuk az ételt pedig reménykedtem, hogy legalább napközben rendesen ehetek.
Ebéd után pedig tánc óra volt.
Felfuvalkodott egy alak volt. Ha Marietta nem figyelt volna árgus szemekkel és tudtam volna táncolni direkt ráléptem volna a lábára. De sajna nem kellett direkt figyelnem erre, mert egy alkalom alatt legalább 10 percenként ráléptem vagy megbotlottam a lábában.
Esténként pedig nem sok energiám maradt de nem akartam elkeseríteni Lizt. Mint az kiderült nálluk nem tudtunk volna gyakorolni, mert a mugli szomszédoknak feltűnő lett volna a három gyerek repülő seprűn. Marcushoz nem engednék át Lizt és nekem se lenne "illő" átmenni hozzá. Szóval össze szedtem magam és heti háromszor legyűrtem az edzést.
A hét többi estéjén mikor nem gyakoroltunk a kertben gyakoroltam pár egyszerű varázslatot. Felelevenítettem amiket idén tanultunk, lebegtettem pár levelet és megpróbáltam egy mezei egérből poharat csinálni. Kipróbáltam pár olyan bűbájt is amiket könyvekben olvastam. Például elszineztem néhány levelet. Nem akartam a szobrokon vagy a padokon gyakorolni nehogy kárt tegyek bennük.
A vasárnap pedig tényleg az én napom volt. Ez volt az első nap amikor az eddig megszokott szabad szedéses asztal várt.
-A tánctanárod szerint nem fejlődsz túl jól. -Mondta Marietta miközben kiszedte magának a levest.
-Nem hiszem, hogy nekem való a tánc -Ez igaz is volt. Én tényleg igyekeztem de egy hét után is ugyan úgy botladoztam mint máskor.
-Tudom, hogy én tettem ilyen koraira a parti időpontját de már nem tudjuk áthelyezni. Már csak két hét. Muszáj odatenned magad.
-De mégis kivel kellene nekem táncolnom? Nekem nincs partnerem. Vagy ott is ott lesz Francesco? -Már a gondolatra is levert a víz, hogy mindenki előtt a tanárommal kell táncolnom. Mellette még esetlenebbnek fogok tűnni. És kicsinek. Francesco akár az apám is lehetne és hatalmas pocakja alatt nemtudom hogyan látja hogy a lépéseim nem jók.
-Dehogy. De várható, hogy mivel a díszvendégem vagy lesz aki fel fog kérni és ha elutasítod azzal megszégyeníted a másikat. Kivéve persze ha van partnered az estére.
Ez igazán nagyon zavart. Táncolnom kell a meghívottakkal? Ha mindenkinek a lábára taposok el is köszönhetek a többi partitól. Vagy attól hogy valaha is lesz saját partnerem.
A következő héten talán fejlődtem egy keveset, de még mindig nem voltak velem megelégedve.
Vasárnap eljött újra Madam Malkin. Ruhát csinál nekem az estélyre.
-Nos milyen ruhát szeretnénk?- Kérdezte, de nem rám nézett. Úgy tűnik ebbe sincs beleszólásom.
-Fehéret kedvesem. Csak fehéret. Az est témája a megújulás és a tisztaság lesz. Mindenkinek kékben kell lennie de azt szeretném ha a szemek ránk szegeződnének, főleg az új jövevényre persze. - Nézett rám Marietta.
A ruha végül valami csodálatos lett. Alig várom hogy felvehessem. Egyszerű, ártatlan megjelenés. Alul fodrokkal, de éreztem, hogy a szemek biztosan rám fognak szegődni.
Innentől még jobban igyekeztem. A nap végén általában örültem ha eljutottam az ágyig.
-Mit kell ennyit gyakorolni egy köszönésen? - Kérdezte Marcus ahogy felém dobta a labdát. Rendes kviddics felszerelésünk otthon nem volt így jobb híjján ezzel gyakoroltunk. Néha Marcus megbűvölte, hogy nehezebb legyen elkapni,de így sem volt az igazi.
-Le merem fogadni hogy te se tudsz rendesen köszönni. -Mondtam neki oda csipkelődve.
-Dehogynem. -Vágta rá.
-Na. Tegyük fel hogy most találkozunk. Köszönj. -Vigyorogtam rá
Közelebb repült
-Csá csajsziiii -Vigyorgott a képembe kicsit kusza fogaival.
Kitört belőlem a nevetés. Ennyi nap etikett meg szigorú tánc után hihetetlenül vicces volt ez az alpári stílus.
Még egyszer megpróbáltuk Lizzel kicselezni Marcust. Marcus nem tudta eldönteni kit blokkoljon le de mivel hozzám került a labda engem választott. A labdát sikerült átadni Liznek de én lecsúsztam a seprűről és leestem.
Még szerencse hogy a lábtörés hamar gyógyítható. Különben nemtudom hogyan vennék részt a partin. Marietta elvitt a St Mungo-ba ahol adtak egy adag borzasztó ízű italt. Majd bennt tartottak egy éjszakára,biztos ami biztos. A kórháznak valami elkülönített részén lehettünk, mert senki sem volt a szobámban csak az orvosok.
Másnap azt mondták nyugodtan mozgathatom de ne lepődjek meg ha még kissé érzékeny lesz. Remek, már csak ez kellett nekem.
Persze nem úsztam meg ennyivel és ez volt a nagyobb gond.
Egy hetünk maradt a partiig és én tele vagyok kék és zöld foltokkal.
-Semmi gond. Majd eltakarjuk valamivel. Egy ici pici smink egyébként sem árt. -Nyugtatgatta magát a nagyanyám. -Persze... Az is lehet, hogy elmúlik a jövőhétre.
Ettől függetlenül a nagyanyám a partiig felfüggesztette az esti edzéseket. Tudom, hogy önző dolog, de kicsit megkönnyebbültem. Kezdett nagyon sok lenni, hogy minden percem be van osztva.
Végre volt időm a szobámban lenni. A nap aranysárgára festette a falakat. Szép szoba, de még mindig olyan üres. Semmi sincs benne belőlem.
Már eleget gyakoroltam a színváltoztató bűbályt szóval a falakat bugyi rózsaszínről fehérre változtattam. Ez sokkal jobban illet a kellemes fa ágykeret színéhez. És a barna pipereasztalomhoz. Leültem a bársony fotelbe ami szintén rózsaszín. Még mindig nem volt elég otthonos.
Kimentem, nemtudtam mit keresek addig amíg oda nem értem az üvegházhoz. Bementem és kerestem egy egyszerű, hétköznapi növényt. Nagy széles fényes levelei voltak. Átcipeltem a szobámba és földig érő ablak elé tettem. Kicsit fájt a lábam, de már sokkal jobb volt a szoba.
Szívesen díszíthettem volna még, de attól féltem Marietta nem örülne, ha teljesen megváltoztatnám a házát.
Gondolkodtam mi tenné még kellemesebbé a szobát anélkül, hogy tartósan megváltoztatnám a szobát.
Hoztam még be pár könyvet amit szívesen olvasgattam. Egy régi növényes könyv képekkel. Egy bőr kötéses könyv tele érdekes bűbályokkal És egy egyszerű fehér vaskos darab amit még nem nyitottam ki de nagyon megtetszett.
Ezeket az éjjeli szekrényemre helyeztem a lámpám mellé.
Máris sokkal jobb. Azon az estén nyugodtabban feküdtem le mint előtte bármikor. Nem gyötört semmilyen gondolat.
