Fuss, ha tudsz

Végső Választás

-Jasmine..Nincs most időnk a kioktatásra és azt hiszem elég nagyok vagyunk már,hogy félre tegyük ki mit tehet és mit nem. -Hadartam el amilyen gyorsan csak tudtam. -Segítened kell. 

Jasmine hallgatott, furcsa ravaszsággal méregetett amit még sosem láttam a szemeiben és egy pillanatra az is átfutott az agyamon,hogy talán ő nem is Jasmine,csak egy halálfaló aki álruhát öltött. De aztán bólintott,varázslattal becsukta az ajtót és besötétítette a szobát. Így hát folytattam. 

-Szükségem van a segítségedre. Ki kell szabadítanunk innen a lehető legtöbb diákot. -De hiába kezdtem bele Jasmine máris vitába szállt. 

-Lehet hogy Ethan elhitte a mesét amit kitaláltál,de tudnod kellene hogy nem egy gyerekkel állsz szemben. -Húzta fel az orrát,mintha valamivel máris vérig sértettem volna. 

-Kérlek Jasmine...Bármivel is bántottlak meg már megint,tedd félre mások miatt és segíts nekik hogy kijussanak mielőtt Tudjukki ideér. -Most vettem csak észre hogy lihegek. Sok múlott a segítségén. Az egyetlen szövetségesem lehet. 

-Voltam a házatoknál. Mindent tudok arról is mit meséltél Ethan-nek hála egy ügyes kis varázslatnak a nyakkendővel. Lehet hogy tényleg,te romboltad le a házat,sőt biztos is vagyok benne a nyomok alapján amiket találtam,annak ellenére,hogy az ördöghurok okos húzás volt. De engem nem lehet ennyivel átvágni. Áruld el,hogyan feledkeztek volna meg pont a drága Draco Malfoy barátnőjéről,mikor az valami hihetetlen szerencse folytán épp a szomszédban lakott. Miért nem keresett senki? Miért jöttél pont ide,te aki csak a maga bőrét mentené vissza a Roxfortba ahol mi itt szenvedtünk a Carrow fivérek miatt meg persze a szüleink miatt akik nem tudtak időben távozni innen? és a legfőbb kérdés...Miért pont most jönne vissza Athena Grey. Vagy hívjalak inkább az igazi neveden? -Fakadt ki Jasmine. A légzésem egyre inkább lassult ahogy hallgattam a monológját és nem akartam elhinni amit hallottam. Honnan tudna ennyi mindent? Lehetetlen volt. Nyeltem egy nagyott,hiszen hirtelen száraznak éreztem a torkom. 

-Én tényleg segíteni akarok. -Habogtam sokkal hallkabban meg is feledkezve az igazi dolgomról. Arról miért is hívtam ide Jasmine-t.

-Mégis kinek? A halálfaló barátaidnak? Csapdába csalnál minket is hogy olyanok legyünk mint te? Reményvesztettek? Behódoltak? Szánalmas vagy. -Hátra lépett párat miközben a jobb karomat mustrálta. Egy pillanatra mintha megsajnált volna annak ellenére,hogy szánalmasnak tartott és nem láthatta a jelet a kabátomon keresztül. 

-Ha azt hiszed csapdába csalnám a barátaimat nagyobbat nem is tévedhetnél. De azt hiszem mindig is ilyenek leszünk már. A te szemed előtt már a Teszlek süveg szavai óta csakis az lebeg,hogy a mardekárosok nem lehetnek jók. Hogy mi mindig becsapunk másokat,és elvesszük amit akarunk,de elfelejted az egyik legnagyobb erényünket. A hűséget. -Minnél inkább bizonyítani akartam,hogy igenis érdemes vagyok arra,hogy komolyan vegyenek annál inkább láttam Jasmine szemében az elhatározást,hogy bármit is mondok az ellenkezőjét fogja tenni. -Számíthatok a segítségedre vagy egyedül kell megoldanom ezt is mert  a büszkeséged azt diktálja,hogy egy olyannal mint én nem mutatkozhatsz. Vagy talán a bátorság hiánya miatt nem lettél Griffendéles mint a felmenőid és kihagyod ezt a kockázatot ,hogy nehogy elbukj? Nincs olyan hős egy történetben sem aki ne kockáztatna. Hiába a józan ész,ha utánna félsz cselekedni. 

Reméltem ez meghozza az eszét vagy a bátorságát,de a sértegetés nála sosem vált be. Hideg nyugalommal a hangjában válaszolt ami még rosszabb volt mint a haragos ordítása lehetett volna. 

-Ha jót akarsz magadnak és a kis titkodnak most elmész és nem is jössz vissza. Ha annyira menekíteni akarsz innen valakit hát mentsd meg magad,mielőtt túl késő. -Húzta el a száját. A sötétség egy pálca intésére felszállt közülünk az ajtó pedig nyitva állt,várva  távozásomra.