Fuss, ha tudsz

Piknik

-Tőlem? -Kérdeztem és most aztán igazán rosszul éreztem magam. Mi rosszat tettem én, aki megsiratja az ártatlan hipogriffeket és álmatlanul alszik éjjszaka a barátai miatt, én aki megvédtem Malfoyt Ronald Weasley varázslatától, úgy hogy akár még bajba is keveredhettem volna. Én, aki minden vizsgára valóban készül és még a magam dolgai mellett a csapatot is segítettem, hogy ők is jól teljesítsenek. Mitől lehetnék én olyan ijesztő?

-Igen, tőled. -Már befejeztük a vacsorát és Pitty intézte az asztalon levők eltakarítását.

-Miért kell tőlem félni? -Igazán zavart, hogy a saját családom tagjai féltek tőlem már egészen kicsi koromban. Annyira, hogy el kellett hagyniuk engem és azóta sem kerestek egyetlen gyenge pillanatukban sem.

-Tudod... Régen sötét idők jártak. Nagyon sok varázslónak és boszorkánynak kellett döntenie, hogy a "jó" vagy a "rossz" oldalt választja. A legtöbben persze akik gonoszak lettek mind Mardekárosok voltak és sokról hallottak borzasztó és rémisztő történeteket. Anyádék amikor megtudták hova kerültél nem tudták elképzelni, hogy nem minden Mardekáros gonosz. Beléjük rögzült, hogy csak a saját gondolataikat kövessék és azt higyjék mindenki önszántából lett olyan amilyen. Nem minden hős áldozza fel önmagát egy nagyobb jóért...

-Akkor sem értem miért kellett azt gondolni gonosz leszek.

Marietta nagyot sóhajtott és folytatta.

-Tavaly voltam nálluk. Elmeséltem nekik milyen jól teljesítesz és mennyire ügyes vagy mindenben hátha rájönnek mennyi mindenről lemaradnak. De hibát követtem el. Csak még jobban megijedtek amiért a varázserőd a várttól eltérően egyre nagyobb lett és újfent kipateroltak a lakásukból.

Elszomorodtam, hogy létezik bárki, aki közel állt hozzám és még mindig azt hiszi valami rabló gyilkos vagyok vagy leszek. Soha semmit sem tettem azért, hogy másokat bántsak. Lehet, hogy bármeddig küzdök a céljaimért, de ha úgy adódna ölni azért biztosan nem ölnék...
Marietta látván, hogy mennyire elszomorít a dolog amit mesél kinyúlt és megszorongatta a kezemet.

-Bármit is hisznek én tudom, hogy te nem leszel olyan. Egyszer majd ők is belátják.

-És akkor már késő lesz.... - Fejeztem be helyette a mondatot úgy ahogy én láttam jónak. -Azt hiszem ideje lefeküdnöm... Ha tényleg betábláztad a napjaimat akkor jobb ha kipihenem magam...

Otthagytam az asztalt és tényleg álmosnak éreztem magam. Mint azt már olyan sokszor, most is szemügyre vettem magam a pipere asztalkám tükrében és próbáltam meglátni magamban a bűnözőt. Hogyan láthattak egy olyan kislányban bármi rosszat aki leugrott a fáról csak, hogy olyan lehessen végre mint a szülei és a barátai?

A gyűrű meleg lett az ujjamon és bár nemtudtam merre lehet a szobám ablakához viszonyítva a Malfoy birtok, kinéztem rajta a távolba.

Reggel nem magamtól keltem.
Pitty ébresztett olyan korán, hogy a nap alighogy feljött az égre.
Bekísért a fürdőbe ahol lecsutakoltam magam végre egy rendes meleg kád vízben, mindenféle illatos olajjal és tejjel. Csodásan esett, de mivel az este még sokáig fennt voltam és forgolódtam, így az álmosság továbbra is elnyomott.

A házimanó, mire lefürödtem kikészítette a szokott ruhámat, egy szandált és a ruha mellé tett egy könyvet. Rajta papír cetli volt.

Alaposan olvasd át!

Marietta kézírása. A könyv fedelén pedig az Animágia szó állt cirádás betűkkel és minden féle nyomott mintával.

Felöltöztem és miután Pitty megcsinálta a hajamat ami már úgy, de úgy hiányzott rögtön eldugtam a könyvet a párnám alá és lesiettem reggelizni.