Fuss, ha tudsz

Hírek

Beléptem a klubhelyiségbe és tekintetemmel rögtön Theodore után pásztáztam a tömeget odalent.

Nem láttam semerre így hát csak másnap tudtam megkeresni a reggelinél. Magában majszolt egy jó nagy adag rántottát. Becsusszantam mellé.

-Tegnap kerestelek. -Mondtam neki kissé sértődötten hiszen nyilván tudta hogy keresni fogom.

-Ha mindig elérhető lennék még a végén rám unnál. -Kacsintott rám két falat között.

-Vagy úgy... -Húztam el a számat. Nem volt éppen jó napom. Nem aludtam jókat már megint. -Mindegy is a lényeg,hogy Lumpsluck meghívott a partira. Vihetek magammal egy kísérőt.

-Gondolom rögtön rám gondoltál. -A hangjából némi szemrehányást véltem kihallani de nem törődtem vele. Nyilván neki is vannak rossz napjai.

-Nyilván, erről szólt a megállapodás. -Vontam meg a vállam.

-Azért ezt ne hangoztasd...

Én is elvettem néhány zöldséget az asztal közepéről rágcsálni. Magam elé bámultam és az agyam belül jeleneteket játszott le a fejemben.

-Lumpsluck eléggé érdeklődött a nyakláncom után. -Jegyeztem meg mellékesen hogy legyen miről beszélnünk.

-Ja azt oda kell majd adnod neki.-Vetette oda félvállról mire rögtön az ékszer után nyúltam.

-Azt nem lehet. -Ébredtem fel a bambulásból.

-Hát pedig muszáj lesz. Majd szerzel másikat.

Theodore ezt nem értheti. Ez a nyaklánc nem pótolható ráadásul mindent elárulhat rólam. Ennyire azért nem bízok egy vad idegenben. Még Malfoynak sem adtam oda... lesújtva ücsörögtem tovább közben pedig cserélődtek az emberek a nagy teremben. Abba az irányba néztem amerre Flint ücsörgött általában. Most egy csak látásból ismerős diák eszegetett ott. Bár itt lenne... Gondoltam magamban. Ő megoldaná ezt is.

A nap folyamán teljesen elvesztettem a figyelmemet az órákon. Folyton csak az járt a fejemben hogy nem akarom oda adni a professzornak a kristályt. A kezemet pedig le sem vettem róla.

-Mit szorongatod azt a nyakláncot? Olyan mintha a megszállottja lennél...-Kuncogott Liz este a klubhelyiségben amikor látta hogy még levél írás közben is azon csüngök.

-Azt hiszem van aki erre feni a fogát. -Suttogtam neki mire a mosoly az arcán csak még szélesebb lett.

-És úgy gondolod itt van köztünk? -Pillantgatott körénk.

-Nem,de nem mondhatok neki nemet ha megkér... -Magyaráztam.

A levél ami előttem állt már meg volt írva csak nem tudtam írjak-e még mást is bele. Muszáj volt elmondanom Katarának hogy mit akarnak tőlem és az ajándékától.

-Akkor ez valaki fontos? Talán maga Dumbledore kért meg? -Tippelgetett.

-Nem, de legalább olyan a helyzet mintha ő kért volna meg. -Néztem rá idegesen amiért nem veszi komolyan a gondomat. -Na mindegy megyek ezt el kell küldenem.

A kastély egyre hidegebb falai között sietve elmentem a bagoly toronyhoz és útnak indítottam a levelet Katarához.
A levél feladása után még sétálgattam egy kicsit. Fentről remek kilátás nyílt a tájra. Ősszel mikor ide jöttem még csak a hegyek csúcsán volt hó,mostanra azonban már mindent befedett a jég és a hódara.  Nem kifejezetten szerettem a telet. Sőt... egyre közeledik a karácsony és bár idén remek indok és ürügy is egyben a parti hogy ne legyek egyedül de innentől kezdve magányosak lesznek az ünnepek. Szegény Marietta,ha tudná... Elmorzsoltam egy kezdetleges könnycseppet ...De nem tudja. Mondtam magamnak miközben hátat fordítottam az ablaknak.