Fuss, ha tudsz

Fagyos karácsony

Már nem mentem vissza a partira. Akkor este viszont egy szemhunyásnyit sem aludtam. A folyosókat jártam és megállás nélkül agyaltam azon amit láttam. Próbáltam össze szedni magamban valami magyarázatot, de csak egyre több kérdésem lett. Miért lépett be a halálfalók közé Malfoy? Önként tette? Vagy az apja kérte? Ezért ilyen beteges a színe és karikás a szeme? Mit jelent ez rá nézve?

Csak akkor kaptam észbe mennyire elszaladt az idő mikor a keskeny ablakokon betűzött a hajnal fénye. Vissza siettem a hálókba hogy halkan össze pakoljak a haza útra. Ahogy beléptem megpillantottam a még alvó Pansy-t. Vajon ő tudja? Vajon kifaggatta mi ez az egész? Megvigasztalta? Vagy lehet ő is belépett? Csak azért lenne Malfoy vele hogy engem védjen? Tényleg azt hiszi így már nem szeretném? De szeretem még így?
Nem tudtam abba hagyni a gondolkodást,de nem is kellett. Első ként pakoltam össze és még mások előtt elindultam megreggelizni a Nagy Terembe. Hosszú út várt rám és tudtam,hogy odahaza nem vár majd senki. Alaposan megpakoltam a tányéromat és nekiültem. Theodore sem aludhatott sokat vagy talán semennyit mert az első volt aki belépett a Nagy Terembe.

A csillogó karácsonyi díszek között lenyűgözően egyszerűen nézett ki ahogy felém lépdelt. Most az egyszer nem erőltette a bájcsevegést én pedig sokáig nem éreztem úgy hogy bármit is meg akarok osztani vele. Végül mégis eszembe jutott egyetlen kérdés amire igazán szeretnék már választ kapni.

Bár a bőséges reggeli elálmosított,azért a napot még ki kell bírnom.

-Theodore? -Tettem le mindent a kezemből és adtam fel a magam elé bámulást.

-Hm? -Jelezte hogy figyel, de úgy éreztem mivel ő már megkapta amit akart én már nem is vagyok fontos.

-Nekem mikor lesz jó? -Tettem fel újra azt a kérdést amit már hallott tőlem.

-Azt hittem már így is az... -Ha tippelnem kellett volna azt mondtam volna most is öntelt vigyor van a fején,de amikor ránéztem csak fáradtnak látszott.

-Nem ebben egyeztünk meg. -Erőltettem tovább hátha mond végre valamit.

-Már nem kell sokat várnod, de ne kérdezgesd mindig,nem rajtam múlik... -Felelte picit morcosan. Kezdtem úgy érezni ha rajta múlna már felrúgta volna az egyezséget, de ő csak szemlélője a jövőnek. Nem ő mondja meg mi fog történni vagy ilyesmi...

A vonat indulásáig még volt idő, de én kihordtam a csomagjaimat és vártam. Hideg volt és reméltem Londonban jobb az idő különben nagyon hosszú és fagyos lesz az út onnan haza. Mikor eljött az idő felszálltam a vonatra immár a többiekkel együtt és magam is meglepődtem rajta hogy mennyire megkönnyebbültem amiért Malfoy nincs köztük. Sosem maradt még karácsonykor a Roxfortban, de idén úgy tűnik minden más.

Álmosan néztem ahogy a havas táj elsuhan mellettünk és gőzerővel robogunk Londonba. Néha elaludtam Lizék duruzsolása mellett néha újra felkeltem és ez így váltakozott egészen az állomásig.

Az állomáson nagyobb volt a pára mint máskor és sajnálkozva néztem szét érezve,hogy itt is olyan hideg van mint máshol volt. Mielőtt feltűnhetett volna Liznek vagy másnak hogy egyedül vagyok elvegyültem az ember tömegben és elindultam a kijárat fele hogy újra megtegyem a hosszú haza utat. 

A repülés , a hideg és a rengeteg gondolat ami folyamatosan ostromolta az agyamat segített hogy a több órás út gyorsabban elteljen. Abból következtetve hogy a házig tudtam repülni sejtettem hogy a védő varázslat amit még nyáron csináltam már nem működik,de örömmel láttam hogy a ház egyben van és a szürkeségben meleg fény szűrődik ki az ablakokból. Nyilván Pitty az...