Fuss, ha tudsz

Eső

A nyár első teljes hete elkezdődött. Míg mások pihentek vagy nassoltak, esetleg nyári munkával valami nagyobb dologra spóroltak, addig nekem megkezdődött a szenvedés.

Nem teljesen értettem miért is van szükségem újabb tánc órákra, de persze Mariettával nem érdemes kötekedni. Mindig tudja mit miért csinál már jó előre amit be kell valljak irigyeltem is tőle. Én nemtudtam ilyen jól megtervezni előre a lépéseimet.

A délelőttök tehát táncolással teltek amit annyira nem bántam. A testmozgás mindig is közel állt hozzám és az, hogy ezt kellemes zenére tehetem még jobban tetszett. Az új tanárom egy meglehetősen kimért lenyalt ősz hajú vékonyka úr volt aki mindig úgy jött mint egy pingvin. Fekete öltöny és fehér ing volt rajta. Kezében pedig vékony hosszú pálca volt amit hol sétálásra használt, hol arra, hogy a lábamra vágjon vele mikor rosszul léptem.

Persze, nem fájt a tanítási módszere, inkább megalázó volt ahogy a bottal nyúlkált a kezem alá, hogy megemelje azt vagy az államhoz. Marietta nem hagyta volna, hogy ilyen butaság miatt bajom essen és bár elsőre nem volt szimpatikus a tanár, úgy gondoltam később még jóban is lehetünk. Annak ellenére, hogy úgy viselkedett mintha fertőző beteg lennék akihez, ha hozzányúl vége lesz...

Délutánonként pedig oroszul tanultam. Természetesen nem értettem miért lesz erre szükségem. De már annyiszor voltam a sötétben tartva, hogy egész jól eligazodom benne.

Az orosz oktatóm egy szőke, erős arccsontú hideg kék szemű nő volt. Fiatalos megjelenésén igyekezett komolyítani a sötét bordó rúzsával és a szigorú elegáns ruhákkal. Bár nem kellett vele lennem késő estig, hiszen az óra csupán háromig vagy négyig, tartott, utánna mindig rettentő kimerült voltam. Feszesen figyelnem kellett mivel ezek az új szavak semmit sem mondtak.

Az oktatást valahogy úgy gyakoroltuk, hogy csak beszélni tudjak majd és persze megérteni ezt-azt. A betűkre nincs időnk a nyár alatt. Nem létezik az az éles elme ami ezt ilyen gyorsan befogadná.

Ezek mellett a tevékenységek mellett pedig még akadt időm az animágiával foglalkozni. Úgy terveztem a nyár végére legkésőbb be kell fejeznem.

Mivel a művelet egy teljes hónapot igénybe vett és a hold állása is fontos volt így már ki volt tűzve az időpont mikor el kell kezdenem mindent.

Újra és újra átolvastam mit kell tennem, mit kell kitalálnom és mit kell beszereznem.

Az első hét úgy elrepült tehát mintha nem is lett volna és hamarosan megállapíthattam, hogy továbbra is a hétvégék lesznek a kedvenceim.
Szombaton azzal kezdtem a napot, hogy újabb leveleket küldjek a barátaimnak, ezúttal pedig Adriant sem hagytam ki a sorból. Mindannyiójuknak elmeséltem első hetem eseményeit és minden érdekességet a tanáraimról.

A levelekre választ nem várva ilyen hamar elterültem az ágyam puha párnái és takarói között és bár a gyomrom üres volt, élveztem ahogy a bőröm rásimul a testemre.

Kitártam az ablakokat beengedve a friss reggeli hűs levegőt, majd magamra véve az itthoni lenge kék ruhát elindultam, hogy reggelizzek mielőtt Malfoy ideér.

A reggelinél nem faltam magamba mindent ahogy szoktam. Már a múlthét óta a szokott kimért adagjaimnak (amit régen olyan kevésnek tartottam) csak a felét ettem meg. Csokis keksz helyett pedig minden féle gyümölcsre váltottam. Bár nem volt tudatos ez a változás mégis bekövetkezett.

-Nem ízlik az étel drágám? -Kérdezte Marietta a hét valamelyik napján én viszont megráztam a fejemet.

-Csak azt hiszem elég a fele is ennek.