Fuss, ha tudsz

Hugrabugos

Egy vékonyka hang  ébresztett. Egészen elnyúlt már az árnyék felettem.

Felemeltem a fejem és az első amit megláttam a nyaralásról látott kisfiú volt aki a hugával labdázott a tengerparton. Azt hittem álmodok.

-Jól elaludtál kisanyám! -Nevetgélt a kisfiú.

-Mennyi az idő? -Néztem el mellette hogy keressek valamit amiből megállapítom hány óra lehet, de az első ami feltűnt, hogy nem a fa árnyéka nyúlt meg hanem már lement a nap.

-Mindjárt takarodó. -Vigyorgott vigécen a kisfiú.

Felpattantam. Malfoy már biztosan keres. Épp indultam volna amikor...

-Te mit keresel idekinnt ilyen későn? - Fordultam vissza a fiúhoz.

A fiú megvonta a vállát.

-Talán én vagyok az őrangyalod. Vagy csak éjjeli bagoly vagyok.

Lenéztem a ruhájára. A hugrabugosok sárgája köszönt vissza szinte világítva az éjjeli sötétben.

-Gyere mielőtt valaki más lát meg! -Intettem neki, hogy kövessen.

A fiú még nagyobb mosollyal lépdelt mellettem be a kastélyba. Mi prefektusok arról is tájékoztatva lettünk melyik ház nagyjából hol van. Így rögtön a konyha irányába lépdeltem.

-Hova megyünk? -Acsarkodott a fiú.

-Mi sehova... Te szépen bemész a házatokba én pedig megyek és végzem a dolgomat. -Mutattam neki a falra.

-Az ajtó nem ott van. -Huncutkodott tovább.

-Ha így folytatod még a végén büntibe teszlek. -Fenyegettem meg szinte már már nevetve.

-Á, te nem vagy olyan. -Intett a fiú és leült a földre.

-Honnan veszed? Mardekáros vagyok. -Mutattam a ruhámra,hogy lássa nem viccelek.

A fiú megforgatta a szemét és pontosan úgy nézett rám mintha ő lenne az aki 5 évvel idősebb nem pedig én.

-Anya is az volt. Tudom milyenek vagytok. Nem kell mindig kemény legénynek lenni. -Utánzott bénán valami katona mozdulatot.

Lecsúsztam mellé a földre.

-Hogy hívnak? -Kérdeztem sokkal szelídebben.

-Ethan vagyok. McGregor. -Nyújtotta ki aprócska kezét nekem.

Kezet fogtam vele és éreztem ahogy valami ragacsosba nyúlok. Undorodó arccal elhúztam a kezem.

-Ja bocs, biztos az alma miatt ragad. -Azzal beletörölte a talárba a kezét.

-Én Athena vagyok. Athena Grey.

-Érdekes név. Tudtad, hogy volt egy ilyen nevű görög istennő?

Bólintottam.

-Még láttam is. -De ahogy láttam, hogy kikerekedett a szeme rögtön hozzá tettem -Mármint a szobrát.

A nagy terem felől léptek közeledtek. Igazán kéne nekem egy karóra, sose tudom mennyi az idő.

-Szerintem menned kellene. -Álltam fel Ethan mellől.

Ethan is felpattant aztán furcsán számítóan nézett rám.

-Mivan? -Néztem rá sürgetően.

-Fordulj el. Nem mutatom meg hogy jutsz be. -Toporzékolt előttem.

-Ja, persze. -Azzal már fordultam is el, sőt el is indultam a házunk fele,de belefutottam az egyik hugrabugos prefektusba.

Valahogy mindig azt éreztem engem kinéznek az emberek maguk közül, pedig semmit sem tettem ennek érdekében.