Fuss, ha tudsz

Bosszú

A vizsga lapjai szépen lassan megteltek tintával. Az elmémből ömlött a tudás amit nem csak idén hanem az eddigi években összesen szedtem össze és tárolgattam az agyam egy olyan zugában amiről egészed ezidáig  talán nem is tudtam. A diákok ahogy végeztek szépen lassan beadták a dolgozatukat és elhagyták a termet. Egy pár ember azonban velem együtt kihasználta az összes rendelkezésre álló időt és csak akkor adtuk be amikor már muszáj volt.

Úgy hagytam magam mögött a Nagy termet mint akinek innentől már minden gondja elszállt pedig a java még csak ez után következett. Az idő is érezte,hogy a mai naphoz nem illik eső vagy borús felhők így hát a verőfényes napsütésbe mentünk ki. Potterékat nem csak hogy nem láttam semerre de nem is akartam velük törődni. Amennyire Malfoy-t érdekelte mikor miben ügyködnek engem legalább annyira hidegen hagyott. Épp elég dologba keveredtem bele magamtól is nem hogy még keressem is a bajt.

Nem messze a kijárattól elhelyezkedtem egy kőpadon és vártam mikor találnak rám a többiek. Liz és Adrian jóval hamarabb elhagyták a Nagy termet mint én Flint vizsgája pedig kitudja meddig tart még. Kiélveztem a verőfényes napsütést.

Hamar árnyék borult az arcomra. Hunyorogva a hirtelen fényváltozástól kinyitottam az egyik szemem és szemben Pansy alakját láttam körvonalazódni. Mint egy sötét árny,úgy állt ott és nézett le rám pimaszul.

-Remélem felkészültél,hogy ebben is jobb leszek nálad. -Célzott a vizsgára.

Nem méltattam válaszra. Ha csupán ezért jött ide hát egyértelmű hogy ki áll nyerésre...
Azonban ez nem gátolta meg abban,hogy tovább folytassa a monológját. Kezével vadul artikulálva kezdett bele egy újabb sértésbe.

-Tudod...egyre több mindent elnyerek tőled. Először a prefektusi kitűző,aztán a ház él tanulója címet... várj még egy kicsit és Malfoy-t is megkaparintom. -A hangjából csak úgy sütött az önbizalom amit nem tudtam honnan szedhetett.

-Ha azt hiszed hogy valaha is kellene Malfoy-nak egy olyan mint te...talán butább vagy mint gondoltam. -Vágtam vissza,hiszen ezt már én sem tűrhettem tovább,hogy jobban fitogtassam erőmet és rangbeli fölényemet szépen lassan felálltam és néhány centivel fölé magasodtam.

Pansy keze megfeszült a pálcáján.

-Alábecsülsz te kitaszított. -Köpködte a szavakat Pansy.

Erre már én is előkerítettem a pálcámat, de Pansy már rég erre várt. Azonnal rám támadt amint a mozdulat a pálcám felé megindult. Éles fájdalom hasított belém ami szépen ,őrjítően lassan terjedni kezdett. A karomból indult és vészesen lassan közeledett a szívem felé. Pansy pedig nem engedte el a pálcáját. Egyenesen rám szegezte és figyelte amint visszarogyok a padra ,ott pedig erőmtől megfosztva omlok össze. A fájdalomtól kiáltani tudtam volna,de ahogy nyílt a szám Pansy ezt is elintézte. A szemem elsiklott a kert többi pontjába. Hát senki se látja mi történik? Hát engem senki sem ment meg? Hol vannak ilyenkor a Professzorok? A N.E.W.T. vizsgák... hát persze... Pansy jól kitervelte.

A fájdalom tovább kúszott fel a nyakamba és már a fejemben duruzsolt minden pattanásig feszült idegszál, a dobhártyám dübörgött egy dolgot mégis ki tudtam venni. Pansy közel hajolt, félretolt egy hajtincset, és jól érthetően hozzám szólt.

-Jól jegyezd meg, engem senki nem tarthat vissza a célomtól. -Azzal elindult vissza a Roxfortba és ahogy távolodott a fájdalom úgy múlt el,mint egy kellemetlen álom. Csak a hideg veríték és a ziháló légzés maradt vissza.

Hátulról karok ragadták meg a vállam,mire hangosat sikítottam. Nem álltam készen egy újabb támadásra. Azt sem tudtam hova kapjak. A rémülettől elvakulva hevesen hadonásztam a kezeimmel mire egy ismerős hang csapta meg a fülemet.