Fuss, ha tudsz

Ismerkedés

Másnap arra számítottam, hogy az egész mardekár rajtam fog röhögni, amiért lopott ékszert hordok. Ráadásul voltam olyan hülye, hogy pont Narcissa gyűrűjét fogjam ki magamnak. De meglepetten fogadtam, hogy senki sem figyelt rám jobban mint máskor. Ugyan olyan nap volt mint az összes többi.

Szépen lassan telt a nap és én vigyázzban állva vártam hogy lecsapjon rám Malfoy haragja.
Az ezt követő napon már kezdtem felengedni. Liz a kviddics csapat pár tagjával beszélgetett én pedig a baglyomat etettem és simogattam egy tömzsi fa törzsénél. Totálisan elbambultam Flinték irányába amikor egy hideg hang szólt mögöttem.

-Van egy perced? -Kérdezte Malfoy én pedig össze rezzentem mint az őzgida aki meglátta a rá leselkedő vadállatot.

-Persze. -Válaszoltam némi habozás után.

Azt hittem leül majd de ehelyett elindult egy olyan irányba amerre még nem is mentem. Sose vezetett arra az utam. Nem igazán tudtam mire számítsak. Az elmúlt hónapokban annyiszor keresztül húzták a számításaimat, hogy már inkább nem feltételeztem semmit.

Átvágtunk a zöld, vadvirágos gyepen és már láttam a távoli fa hidat. Nem tudtam hova vezet de úgy tűnt ki a Roxfort határain túl.

-Kimegyünk? -Kérdeztem szarkasztikusan. Mindenki tudta hogy csak a harmadévesek és annál idősebbek mehetnek ki. Ők is csak szülői engedéllyel.

Nem válaszolt csak haladt tovább. Nem akartam gyávának tűnni szóval követtem. Pár lépés távolság volt köztünk. Ahogy haladt előttem éreztem az illatát, de valami megfoghatatlan egyveleg volt. Közben szokásomhoz híven a tájat bámultam. Imádom a vadregénydes tájakat. Az illat, és a sok gyönyörű színes fa. Így tavasszal pedig minden csupa szín és pompa.

Draco szakította félbe a gondolat menetemet azzal hogy teljesen váratlanul megállt én pedig bele sétáltam.

-Athena szedd össze magad. Nem sétálhatsz bele mindenkibe.

Elpirultam. Nem tehettem róla.

-Bocs -Mondtam miután össze szedtem magam.

-Szóval... -Seperte le a vállát mintha mi sem történt volna. Zselézett haját a lágy tavaszi szél meg se mozdította. Akárcsak a nagyanyám jutott hirtelen eszembe és nem bírtam ki hogy ne mosolyogjam el magam. -... Te meg mit vigyorogsz? -Ráncolta a homlokát.

-Ja én Őő... Semmi... Semmi fontos -Felhúzta a szemöldökét -Csak tudod a hajadról eszembe jutott a nagyanyám.

Hát igen. Sejtettem, hogy számára nem lesz olyan vicces mint nekem, de nem bírtam ki nevetés nélkül. Az az arc amit a válaszom hallatán vágott örökre az emlékeimben marad.
Mire kinevettem magam annyira, hogy végre komolyan tudjam venni már ő is halványan mosolygott.

-Khm szóval... -Komolyodott el szinte másodpercek alatt -... Elküldtem anyámnak a gyűrűt...

Sejtettem, hogy ez jön.

-... És elmondtam neki ki találta meg.

Gondolom most jön a fejmosás meg, hogy micsoda kis tolvaj vagyok. Inkább nem mondtam semmit csak elnéztem valahova máshova, mindegy hova csak rá ne kelljen nézni. Közben pedif rágni kezdtem a szám belsejét, mint mindig mikor ideges lettem.

-Nem vártam tőle ekkora örömöt. De örülök, hogy volt benned annyi, hogy vissza add a tulajdonosnak.

Végre képes voltam elszakítani  a tekintetemet  az alattunk lévő hatalmas szakadékról és ránéztem. De ő egészen lazán a híd szélére támaszkodott és az erdőt kémlelte.

-Minden nyáron rendez Mrs Grey egy partit és anyám meg akarja ismerni a lányt aki vissza jutatta hozzá a gyűrűjét.  Akárhonnan is szerezted - Tette hozzá epésen.

Azzal elindult vissza. Otthagyva a Roxfort és a kinti világot elválasztó rozoga hídon.
Addig nem indultam el amíg el, nem tűnt a láthatárról a tejfölszőke hajkorona.

Lassan sétáltam vissza emésztgetve a hallottakat. Amikor visszaértem a fához már vörös volt az ég a lemenő naptól. Elég nagy kerülőt tettem.

-Hol voltál Athena? Már azt hittük elrabolt valami kentaur. - Kérdezte Flint. Olyan ő nekem már mint egy bátty. Egy idegesítő, vicces bátty.

-Csak sétáltam egyet. Teljesen elhagyott a lélek ettől a sok kviddicstől.

Tovább csipkelődtünk befele menet, elöl mentek a többiek, Liz, Adrien meg pár új ember a mardekárból.
Marcusszal pedig kicsit lemaradtunk mögöttük.

-Mit akart tőled Malfoy? -Kérdezte úgy hogy a többiek ne hallják. -Liz és a többiek nem vették észre de én pont felnéztem amikor láttam, hogy elmentek. Ugye nem kevert bele semmibe?

-Dehogy. Nincs semmi különös. Ne aggódj - Tettem hozzá miután nagyon úgy tűnt nem győztem meg.

-Nem akarok beleavatkozni mert hát... Mindenkinek vannak titkai. Csak arra kérlek, ha baj ban szólj. -Mondta olyan halkan, hogy én is alig hallottam, mert már közeledett Adrian.

-Mivan Pucey? Ha nem lenne füled körbe vigyorognád a fejedet. - Emelte fel a hangját Flint.

-Fogadtunk Lizzel. Azt mondta le meri fogadni hogy ő lesz a legjobb a jövő évi selejtezőn. Én azt mondtam már két perc alatt ki fog esni a mezőnyből.

Hát igen. A mardekár csapata csupa fiúból áll. Főleg mert az úri hölgyek nem is akarnak izzadni és orrot törni.

Liz sokat tudóan rám kacsintott én pedig vissza mosolyogtam. Nem létezik nálla keményebben dolgozó ember. Olyan nincs hogy nálla jobb legyen bárki.

Azzal bementünk és elterültünk az ágyon.  Minden jól megy.
A házkupa a zsebünkben. A jegyeink jók. Minden varázslatot simán megcsinálunk és a kviddicsben is szuperül teljesítettünk. A cetli pedig két nappal a kiköltözés előtt eltűnt a falról.
Úgy tűnt bárki is tett bármit már nem számít.

Boldogan pakoltunk össze. Vártuk a felhőtlen nyarat. A jól megérdemelt pihenést.
Persze nekem zsúfolt nyaram lesz de azért nagyom vártam. Végül is továbbra is találkozni fogok a barátaimmal és ha minden igaz még partikon is részt vehetek majd. Azt is úgy vártam, hogy a kertet felfedezhessem végre a birtokon.

A roxfort egy év alatt olyan lett számomra mint az otthonom. Sőt még talán jobb is. Csukott szemmel is eltalálnék az ágyamig bárhonnan és még saját lépéseket is kitaláltam. A folyosón például sokkal jobban szeretek a fekete fehér kockás kövön mindig a fehérre lépni. És sose hagyom rendezetlenül az ágyamat. Persze a házimanók megcsinálnák de jó ez így nekem. És az itteni emberek végre nem idegenek.