Fuss, ha tudsz

Égető pillanatok

Megviselt ez a beszélgetés Flinttel és vagy nem tudott vagy nem is akart többet keresni mert nem tette.

Malfoy kicsit sem bánta a tettét. Miután kioltotta a tüzet ami folyamatosan égett amióta csak hazajöttem és egészen feketére színezte maga alatt a parkettát szétnézett a tágas előcsarnokban. A csillár félig leszakadva himbálódzott a magasban, a falról lemállni kezdett a festék, a lépcső fái gyatrán festettek. És ez csak egy pár volt a sok szépség hibából ami ellepte a lakást. Malfoy lassan közelebb lépdelt, újra átölelt és az ölelésemben tovább mustrálta a házat.
Végig simított a hajamon.

-Holnap kicsit rendbe szedjük rendben? -Ígérte meg nekem.

-Dehát vissza kell mennünk. -Motyogtam aggodalmasan. -Nem kerülhetjük el...

-De vissza jövünk. -Erősködött Malfoy. -Hidd el, el fog engedni. Ritkán látok ilyen viselkedést...Tőle. -Biccentett a birtokuk felé.

Egész éjjel nem aludtam. Malfoy befészkelte magát mellém az ágyra ,de még az ő közelsége sem nyugtatott meg eléggé. Csak ültem az ágyban és néztem a sötét eget a nagy ablakokon túl. Többször is megfordult a fejemben mi lenne ha megszöknénk, de mindig elvetettem végül. Nincs az a nagy varázsló aki el tudna bújni előle. Őrültség lenne kihívni a sorsot magunk ellen.

Másnap karikás szemekkel hagytam el az ágyat amint a nap felkelt. Malfoy még mindig békésen szuszogott az ágyban én viszont tudtam,hogy idehaza nincs mit enni. Elrepültem abba a jól ismert faluba és olyat tettem amit az előtt soha.

Belépve a pék  boltjába megvártam míg előjött a tulajdonos. Az ahogy megpillantott máris újra belekezdett volna az én hibáztatásomba és az ordibálásba, főleg amikor meglátta ahogy előhúzom a pálcámat a ruha ujjamból.

Mielőtt szóra nyitotta volna a száját megdermesztettem. Elpakoltam a táskámba mindent amire szükségem volt majd szépen kisétálva odébb álltam. Az utca túloldaláról pedig eleresztettem a péket had tegye tovább a dolgát. Az pedig kikerekedett szemmel nézte végig ahogy elsétáltam a pék és tejtermékekkel.

Ahol már senki sem láthatott újra madárrá változtam és cipekedve hazavittem az árukat.
Az ebédlő nyitott ajtaján szálltam be és a gyorsan letisztított asztalon máris próbáltam valami méltó reggelit teremteni Malfoy-nak.

Éppen hogy felnéztem pár zsemle között amikor megláttam Malfoy elsuhanó alakját az ajtóban majd ahogy visszafele siet. Egyik szobából a másikba. Lassan homlokráncolva odamentem az ebédlő ajtóhoz.

-Hát te mit keresel? -Szólítottam meg mire kezét a szívéhez kapta ijedtében és rögvest megfordult. Kiszuszogta magát, majd mellettem ellépve bement az ebédlőbe és ledobta magát egy székbe.

-Azt hittem megszöktél...-Mondta még mindig idegesen.

-Nem volt itthon semmim...-Pirultam el.

-Legközelebb felkelthetnél...-Vett el egy péksüteményt ami még mindig meleg volt és puha. Nem töltött több időt a reggelivel. Hamar észbe kapott és felállt a rozoga nyikorgós székből. -Menjünk mielőtt más is azt hiszi elszöktünk. -Nézett fel az órára ami már kitudja mióta megállt.

Először nem indultam utánna amitől csak még feszültebb lett.

-Hogy tudsz ilyen lazán vissza indulni? -Kérdeztem tőle és a hangom csupán cincogásra hasonlított.

Malfoy háttal nekem megállt. Fejét lehajtotta majd pár pillanatnyi gondolkodási idő után válaszolt.

-Bármilyen hülyén hangzik is...most ez a legbiztonságosabb.