Fuss, ha tudsz

Oscar Lohan

Mindig szerettem a hatásos belépőket, amikor már majdnem mindenki megérkezett és akkor betoppanok valami gyönyörű ruha költeményben és a szemek rám tapadnak.

De az elmúlt napok valahogy felébresztettek ebből a tündér meséből és bár élveztem, hogy ilyenkor valóban úgy nézhetek ki mint az aranyvérűek nemesebbike, már nem akartam nagy felhajtást magam körül.
Katara emléke akinek a ruhák valódi ajándékok voltak és kitudja hányszor kell majd visszamennie a nyaralónkba, hogy rendes ágyban aludjon bepiszkolta ezt a drága mulatságot.

Láttam, hogy istenek is csupán lenge posztókba öltöznek és rájöttem, hogy nem a ruháktól vagy a pénztől lesz valaki halhatatlan vagy mérhetetlenül nagy.

Már nem volt velem az a magasztos érzés mint máskor amikor eljött a bál napja.

Lementem az akkor már elkészült bálterembe és kerestem egy szimpatikus helyet az egyik zsúfolt sarokban.
Kezembe vettem egy élénk színű gyöngyöző lével töltött poharat és Mariettával vártam a vendégek érkezését.

Szépen sorban jöttek az emberek. A férfiak majdnem mind megostromolták a falatnyi ételeket amiket Marietta kikészített a hölgyek pedig hol botránkozva hol féltélenykedve lestek engem meg a különleges ruhámat aminek a szoknyája a székről lelógva súrolta a földet.

Egyre inkább azt éreztem, hogy baromi unalmas ez az egész bálozás. Egyáltalán kik ezek az emberek? Miért jönnek ide? Honnan ismerik Mariettát?

Szerencsére a barátaim hamar megérkeztek. Legalábbis egy részük.

Liz és Adrian párban jöttek a kandallón át és amennyire láttam nekik sem volt kedvük még táncolni mert rögtön utat törtek hozzám. Liz széles szoknyája kiemelte vékony derekát és egyre domborodó alakját. Adrian pedig büszkén tört neki utat a lassan összeálló tömegben.

-Flint? -Kezdte Liz rögtön.

-Írt, hogy a szülei még mindig büntetik amiért már nem lesz prefektus úgyhogy nem jöhet... Majd ősszel találkozunk vele.

Liz ránézett Adrianra aki csak megvonta a vállát.

-Na és milyen volt a nyaralás? -Érdeklődött tovább Liz miközben helyet foglalt mellettem a széken.

-Jó volt. Mint kiderült csak az Azúr völgybe mentem. Onnan pedig egy kórház látogatásra az után pedig egy fél napra görögországba mentünk.

-Akkor biztos gyorsan eltelt. -Mosolygott Liz.

-Túl gyorsan... -Legyintettem.

-Megismertél valakit? -Vonogatta a szemöldökét Adrian látva, hogy Malfoy nincs mellettem.

-Nem. Dehogy... Nem volt időm ilyesmire. -Nevettem fel hangosan.

Az agyam viszont azon járt hol lehet most Katara. Mit csinálhat? Jól van-e? Mikor látom legközelebb. Malfoy üres helye ezidáig fel sem tűnt igazán.

Az estét nagyon lassan sikerült csak átvészelni. Malfoy későn érkezett és kicsit furcsán viselkedett. Nem igazán értettem, de a fáradtságra fogtam. Alig maradt pár órára aztán fáradtságra meg fejfájásra panaszkodva elment. Melegebb fogadtatásra vártam.

Mikor már Lizék is elköszöntek már tényleg semmi sem marasztalt a partin.

A szobámba belépve levetettem a túl csicsás ruhát és lemostam a sminkem. A fejemet is nyomta már a súlyos fejdísz. Befeküdtem az ágyba és megpróbáltam elaludni, de nem ment.

Muszáj volt tennem valamit hogy csillapítsa a kíváncsiságomat, ezért tüzet varázsoltam néhány gyertyára és az asztalhoz ülve belekezdtem a levelem fogalmazásába.