Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A napok teltek és a karikáim tovább sötétedtek. Minden délutánom Nevile-el telt az üvegházban. A barátaim aggódva néztek rám minden nap amikor elővánszorogtam a hálóból.
Az órákat úgy vészeltem át mint aki már félig nincs is ebben a világban. Nehezemre esett enni és inni is. Mindenért magamat okoltam és őrjítő volt a gondolat, hogy ha másképp döntök lehet megvédhetem Lizt.
Az enyhülés onnan jött ahonnan nem is vártam volna.
Hajnalok hajnalán újra felkeltem. Újabb rémálomból ébredtem és szokás szerint a klubhelyiségben vártam a reggelt. Alig telt el idő mikor kijött Malfoy. Rámnézett aztán visszament.
A szemeim már csukódtak volna vissza, de a szívemet szorította a jeges félelem, hogy újra rémálomba csöppenek. Vettem egy mély levegőt és próbáltam kitisztítani az elmémet. Igyekeztem letörölni az arcomra száradt könnyeket.
Amikor újra előbukkant egy hálós tasak volt a kezében. Ráemeltem valószínűleg most is vöröslő szemeimet. Értetlenül ráncoltam a szemöldökömet.
-Szagolj bele. -Dobta az ölembe.
-Ez mi? - Akadékoskodtam és közben jobban megvizsgáltam a tasak tartalmát.
-Ez így nem mehet tovább. Szagolj már bele... - A hangja kezdett megijeszteni, de már annyiszor igaza lett velem kapcsolatban és hát ki mentene meg bárkit hogy aztán eltegye láb alól?
Közelebb emeltem az arcomhoz a zsákocskát és óvatosan megszagoltam mi lehet ez.
A tasaknak erős fűszeres illata volt. Menta, citrom és valami pici édes amit nemtudtam beazonosítani. Felpillantottam, hogy megkérdezzem miért kell ezt szaglásznom, de a látásom elhomályosult és már nem jött hang a torkomon. A szám ijedten elnyílt, de egyre inkább körbevett ez a furcsa illatkeverék.
Még egy utolsó hulláma elért az ijedtségnek, de ezt is elnyomta a fűszeres illat és az utolsó amit még éreztem az az volt ahogy tehetetlenül eldőlök a fotelban, mint egy zsák. A testem ólom súlyúnak hatott,de az aggodalom elszállt és végtelennek tűnő álomba zuhantam.
Amikor felébredtem ismeretlen helyen voltam. Túlságosan kipihenten feküdtem valami keskeny ágyon. Oldalra billent a fejem és akkor tűnt fel hogy függöny választ el valószínűleg másoktól.
Ráncoltam a homlokomat. Aztán egy fej bukkant fel. Madam Pomfrey.
-Dehát miért vagyok itt? - Ültem fel az ágyon. Ennek következtében a fejem megszédült és mindenből kettő lett.
-Jaj kedveském... Malfoy hozott ide. Azt mondta napok óta nem eszel és nem alszol rendesen. Azt mondta annyira kimerült vagy hogy össze estél a közös helyiségetekben. Szerencséd hogy ott volt. - Jött oda hozzám.
-Mióta alszok? - Gondolkodtam el és óra után kutattam, de az sehol sem volt.
-Jól elhúztad a lóbőrt. Ez a másodiknapod itt. - Mosolygott tovább kedvesen és leellenőrizte, hogy mindenem rendesen működik-e.
