Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Úgy tűnik az év hátralevő részében mindenhova tanári kíséretet kapunk.
Kissé magányossá váltam tekintve, hogy Flint is amolyan kísérő féle lett mivel prefektus.
Adrian a saját dolgaival volt elfoglalva így maradtak barátoknak a saját évfolyamtársaim.
A többi házban lévő ember gyakorlatilag ki is esett a látókörömből mivel én Mardekáros vagyok. A saját társaim pedig hát... Nem túl vonzóak.
Bár Pansy-vel már elviseljük egymást, néha még mindig azon kapom, hogy szúrós szemekkel bámul a terem másik végéből.
Malfoy-hoz nemtudom milyen viszony fűz de a legtöbbször olyan érzésem van, hogy nem kedvel. Malfoy monstrum barátai pedig annyira butácskák, hogy nem tudom miről beszélhetnék velük.
Ha őket leszámítjuk, hát nem sok ember marad akivel barátkozhatnék.
Úgy tűnt Malfoy ha értelmes emberekkel akar beszélni, felkeresi Blaise-t vagy Theodore-t. De mindkettejüknek annyira felsőbbrendű arckifejezése van, hogy félek közéjük férkőzni.
Az egyik nap Bimba Professzor hirdette óra végén, hogy aki akar maradhat segíteni délután a mandragórákkal.
Jelentkeztem, ahogy még néhányan tették azok közül akik barátai megfagytak.
Délután újra átültettük kellemes friss földbe a csúnyácska növénykéket. Nevile is itt volt. Bár neki tudtommal nem merevedett kővé senkije.
-Szia - Szólalt meg hallkan Nevile. Vagy lehet csak a fülvédőm tompította le ennyire a hangját.
-Szia. - Mosolyogtam rá.
-Hallottam mi történt a barátnőddel. - Hozta fel a témát. - Ezért vagy itt?
Újabb növénykét emeltem ki és ástam el. Kezdtem megizzadni.
-Igen. Szeretném azt hinni, hogy tehetek érte valamit. - Bólogattam magam előtt.
-Biztos nehéz. Láttam, hogy leginkább csak vele vagy. - Ő is földet lapigatott az egyik cserépbe.
-Az... Remélem ezek tényleg segíteni fognak rajta.
Miután friss földbe helyeztük őket, meglocsoltuk mindet valami büdös lével.
-És legalább az agyam is kikapcsol kicsit. De te miért vagy itt?
-Hát én... Szeretem a növénytant. - Kicsit megbicsaklott a nyelve ahogy kimondta.
