Fuss, ha tudsz

Nagyi

Drága Grey nagymama.

A Roxfortból írok neked. Azon belül is a Mardekárból. Tudom hogy te büszke leszel rám hiszen te is itt koptattad a padokat és biztosan te is hasonlókat éltél meg mint én. Úgy tűnik otthonról most csak rád támaszkodhatok szóval a segítségedet és a támogatásodat kérem.
Talán te tisztában vagy ennek az egésznek a súlyával nem úgy mint mások.
Ha lehet az sem probléma ha tanítani tudsz nekem valamit.
A barátaimat kezdem megtalálni bár nem volt könnyű.
Remélem épségben elér hozzád ez a levél.

Üdvözöl Athena.

Igyekeztem szépen össze hajtani a levelet, beletettem egy egyszerű borítékba, lepecsételtem és a toronyban odaadtam egy bagolynak.

Sokáig vártam a válaszra. Időközben eljött az első kviddics meccs ideje. Természetesen mivel újdonsült barátaim játszanak, muszáj lett volna elmenni szurkolni attól függetlenül is hogy Liz nyaggatott volna hogy mi legyünk az elsők valami jó helyen. Viszont úgy tűnik Liz sűrűn járt meccsekre mert tényleg jó helyet választott. Teljes egészében beláttuk a pályát és persze attól függetlenül hogy a játékosok szinte csak elhomályosodott pacák voltak elég jól tudtuk követni a játékot.
Persze nem is lett volna érdekes a meccs ha Potter nem alakít valamit amin megint csámcsoghat az iskola. Biztos vagyok benne hogy nem véletlen csúszott le a seprűjéről. Az első órán nem tűnt annyira esetlennek. Igaza van Malfoynak mikor azt mondja csak magára akarja hívni a figyelmet. Mondjuk jobban nem is csinálhatta volna.

-Előadni mintha nemtudna még ülni se azon a seprűn aztán meg bekapni a cikeszt... Komolyan mondom. Nagy színjátszó ez a Potter. -Flint teljesen önkívületi állapotban volt. - Vesztettünk az első meccsen egy elsőéves ellen. Nevetséges.

Mi többiek sem voltunk túlontúl boldogok. Főleg hogy a Weasley ikrek egész héten ódákat zengtek Harry körül. És a többi ház nem úgy tűnt hogy nagyon zavartatja magát. De majd meglátják. Mostmár tudjuk hogy mivel állunk szemben. És hát ez mégegyszer nem történhet meg. Nem veszíthetünk.
Nagy suhogások közepette jelentek meg a baglyok. És bár már nem is számítottam rá, hogy választ kapok, az én asztalomom is megállapodott egy inkább kerek mint formás az átlagosnál is nagyobb szemű ezüstszürke bagoly. Kifejezetten egyedi volt. Ahogy leszállt felém fordult és azt a lábát amire egy boríték volt fűzve ezüst szalaggal felém nyújtotta. Viasszal volt leragasztva amit feltörve hozzájutottam a drága pergamenhez.
Sajnáltam bepiszkolni zsíros kis kezemmel a lapot szóval gyorsan beletöröltem a taláromba és újra felvéve a levelet elolvastam az apró kacskaringós betűket.

Kedves Athena.

Először is gratulálok ahhoz hogy folytatod a családi vonalat a mardekár nemes házában. Apáddal megszűnt a vonal de egész nyugodtan vissza keresheted a nevünket.
Beszéltem a szüleiddel kedvesem. Pontosan az történt amitől tartottam. Azt szeretném, persze csak ha te is beleeggyezel, hogy töltsd nállam a karácsonyi szünetet. Itt majd bővebben mesélek neked a családról és más fontos dolgokról amikről jó ha tudsz. A szüleid már tudnak erről a döntésemről és nem ellenkeztek szóval csak rajtad áll mit felelsz.
Várom válaszodat drága Athena.
U.i: a baglyot nyugodtan használd ezentúl.
Szeretettel:
Marietta Grey

Az aláírása is legalább annyira drágának tűnt mint ő maga. Legalább 5 éves korom óta nem láttam őt. Fogalmam sincs a szüleim miért nem tartják vele a kapcsolatot. De úgy érzem karácsonykor ez is ki fog derülni.
Azonnal kerestem egy lapot ami bár nem lesz olyan jó minőségű mint az övé de megteszi.

Alig várom hogy mehessek.
Athena

Tudom hogy rövid és tömör de többre nem volt időm ráadásul nem is tudom mit kellene neki mondani. Örülök hogy gyarapodik a barátaim és pártfogóim listája.
Liznek is elmeséltem a nagyim válaszát. Még mindig meg van lepve a szüleim miatt akikkel szeptember óta nem beszéltem. Igazából én is nagyon kíváncsi vagyok a magyarázatra. Remélem a nagymama tényleg tudni fog nekem válaszokat adni,de még ha azt nem is legalább egy biztos hátteret.

A tanév viszont az én otthoni problémáimtól függetlenül zajlott tovább. A prefektusok hangsúlyozták milyen fontos hogy sokat tanuljunk és ha rosszat is teszünk úgy csináljuk hogy a professzorok ne vegyék észre. Elmagyarázták milyen fontos hogy idén is mi legyünk az elsők a házak versenyében. Liz és én persze e nélkül is sokat tanultunk volna mivel beköszöntött a november és vele együtt a hideg is. Azok akik kimentek szinte csak az edzések és néha az órák miatt tették. Mi többiek pedig sokat voltunk a könyvtárban és persze kezdtük felfedezni az épületet. A könyvtárban egyre többször tűnt úgy hogy Potterék keresnek valamit, ezért persze Draco és a testőrei még jobban próbáltak tanulni, nehogy egy Weasley felé jobban teljesítsen nálla. Persze szerintem ez szóba se jöhetett, mivel ha bármikor felszólították csak hebegett habogott. Láthatóan az unalmasabb órákat pedig átaludták. Az egyetlen előnyük Hermione Granger volt. Aki hiába mugli származású, mindig tudta a választ és ha lehet még nállunk is többet volt a könyvtárban.

Eljött egy újabb kviddics meccs ideje számunkra. Farkasordító hidegben kellett a mardekárnak versengeni a hugrabug ellen. Persze Flint megint azt mondta nem kell aggódni de azért óvatosan figyelmeztettem, hogy az előző meccsnél is ezt mondta.
Végül persze igaza lett. A hugrabug valami nevetségesen alul teljesített. Persze rá lehet fogni a hidegre is de az is igaz hogy ez a játék sokszor nem fairplay. Vagyis az hogy nem cselezed ki a másikat egy sportban nem célravezető. Egyébként mi is végignéztük a meccset, legalábbis azt amennyit láttunk belőle a köd miatt.
Másnap reggel nem volt akkora üdvrialgás mint az előző meccsnél. De azért a mardekár ház boldogan ünnepelte győzelmét. Hiába... Magányos a csúcson.