Fuss, ha tudsz

Naplemente

Lassan elindultunk a kétszárnyas aranydíszes ajtóhoz amin bolygók és csillagok ragyogtak, a kilincs pedig maga volt az ívesre metszett Hold sarlója.

-De giccses...-Jegyezte meg Malfoy mielőtt lenyomta volna.

-Sss...vendégek vagyunk... -Emlékeztettem.

Mindketten szótlanul engedtük be magunkat a házba ami először úgy látszott kong az ürességtől. Bár sehol egy porszem nem állt mégsem jött elénk senki hogy elvegye a kabátunkat vagy teával kínáljon. Nehéz volt megítélni ,hogy szívesen látott vendégek vagy otromba betolakodók vagyunk,de ha nem akarna minket látni nem lenne itt. Márpedig a nemrég még használt enyhén saras cipő ,és a talpnyomok arról árulkodtak,hogy nemrég ért haza a mi emberünk vagyis el nem mulasztotta volna a találkozás lehetőségét.

-Azt hiszem nekünk kell megtalálni. -Javasoltam Malfoynak nyilvánvalót.

Így hát elindultunk egy teljesen ismeretlen folyosón,majd fel lépkedtünk a puha,szőnyeg borította lépcsőn. Akarva akaratlanul is úgy néztünk ki mint akik szándékosan nem akarnak zajt csapni. Ahogy elhaladtunk festmények, fali szőnyegek és díszes karnisok mellett muszáj volt észre vennem mennyire ismétlődnek ugyan azok a motívumok. Bármerre néztem csillagok, Holdak, kentaurok néztem vissza rám. Lassan kifogytunk a lakrészekből és Theodore apja sehol sem volt, sőt... egy teremtett lélek sem bolyongott a házban.

-Talán átvert minket hogy időt nyerjen.-Jutott eszébe Malfoynak és a méreg rögtön el is öntötte amiért ilyen ostobák voltunk. Alaposan kicselezett minket.

-Lehet annak a Lohannak igaza volt. Ha nem akar velünk találkozni biztosan elkerülhet minket... ismerve Theodore képességeit nem lepődnék meg ha az apja is kimagasló jós lenne.

-Hol lehetnek még? -Törte a fejét hangosan Draco közben pedig fel-alá járkált a folyosón.

-Talán nem ment messze. Lehet valamelyik melléképületben várja hogy tovább álljunk. -Jutott eszembe.

-Menjünk! -Lépett is le a lépcsőn nagy sietve.

-Várj Malfoy! -Kiáltottam utánna és úgy tettem mint aki követi de pár lépés után megálltam és a fejemre mutattam. Először nem vette az adást de aztán éreztem ahogy becsusszan a gondolataim közé. Itt maradok hátha azt hiszi elmentünk és előbújik. Menj és tegyél úgy mintha ketten lennénk.
Láttam hogy ellenkezne, nem szívesen hagyna kettesben senkivel ,de nem szólhatott. Tovább loholt a lépcsőn majd lentről felkiabált nekem .

-Jössz már Grey?

Hangos dobogások közepette mentem vissza a folyosóra hátha a hangok alapján azt hiszi az idősebbik Nott hogy én is kimentem. Hallottam az ajtó csapódását aztán pedig lélegzet visszafojtva vártam. Ebben a vastag csendben elért hozzám az órák ketyegése amik valamiért mind más ütemet diktáltak. Tik-tak-tok és újra...Tik-tak-tok. Amikor már minden végtagom megmerevedett ,az ujjaim kihűltek és a ketyegés is az idegeimre ment lassan elhatároztam magam, hogy feladom ezt a kísérletet. Épp amikor már nagyobb levegőt vettem és leengedtem a kezem hogy megfogjam a lépcső vas korlátját valami megnyikordult.

A folyosón nem messze tőlem egy aprócska padlásfeljáró nyílt ami eddig alaposan megbújt a díszek között és egy zoknis láb lógott le belőle. A hirtelen mozzanatot rögtön szitokszavak követték ami nem fiatal hölgyek fülének volt való majd a szitkozódást ijedt és zavarba ejtő csend követte ahogy a férfi meglátott engem. Csalódottan csücsörített egyet aztán elegánsan a földre huppanva megállt előttem.

-Nos... mondanám hogy örülök a találkozásnak...-Kezdett bele furcsán magas hangján. -De az nem lenne igaz. -Azzal már el is lépett mellőlem és elkezdte össze szedni a holmijait teljesen tetszőleges sorrendben. Először egy színházi távcsövet fogott a kezébe majd néhány papírt egy asztalról, tovább sétálva zsebre vágott pár kristályt az ablakból és így haladt végig furkász módjára a szobákon én pedig követtem és azon törtem a fejem,hogyan kellene jelezni Malfoynak.