Másnap reggel szintén bennem volt még a kezdetekből adódó lelkesedés. Az "új év, új, tiszta lap" nagyon is motivált.
A reggeli csendesen telt így, hogy Malfoy nem volt köztünk és Potterékat sem piszkálta.
Pansy is szokatlanul csendes volt. Úgy néz ki nagyon megrázta a dolog ami történt, vagy egyszerűen csak rossz kedve van.
A reggeli után Lizzel ketté vált az utunk.
Míg ő elment az első jóslástan órára, addig én elindultam a rúnafejtésre.
Egyetlen barátom sem követte a példámat, így egyedüli mardekárosként léptem be a terembe.
Jó pár hollóhátas szeme rám tapadt,de nem foglalkoztam vele.
Leültem egy magányos padba és előkészítettem a pennámat meg néhány papírt.
Az óra eleje a rúnák megismerésével telt. A professzor elmondta honnan erednek, hogyan alakultak ki, és elkeztük a jelentésüket is megfejteni.
Nem kis gondot okoztak az ősrégi írásjelek amik sokszor annyira egyformának tűntek.
Épp felnéztem az egyik lapomból, hogy lássam a többiek vajon, hogy haladnak a feladatokkal amikor láttam ahogy Ernie McMillen valamit odasúg Jasmine-nek.
Gyerekkorom egyik legjobb barátja pedig gúnyos mosolyra húzta a száját.
Visszafordítottam a tekintetemet a munkám felé és jól átgondoltam itt van-e a helyem.
A délután gyorsan eltelt és hamarosan eljött az újabb este.
Eszembe jutott, hogy meglátogassam Malfoy-t, de nem akartam rátapadni. Ráadásul Pansy most sem volt a klubhelyiségben, szóval nagy eséllyel megint a gyengélkedőn téblábolt.
Leültem hát az egyik asztalhoz és munkához láttam. A pár oldalas szöveg amit kaptunk rúnafejtésen, jó pár órát elvett az időmből és közben Liz is megjelent Flinttel a nyomában.
-Mi jót csinálsz? - Húzta magához a papírjaimat Liz. -Na látod, ezért nem választottam a rúnafejtést... - Ráncolta meg a homlokát Liz, aki továbbra is értetlenül nézegette a szöveget, amit magam sem értettem jobban.
Flintre néztem, hátha tud segíteni, de ő sem tanulta ezt a tantárgyat. Lehet nagy butaság volt ezt választani.
-Beszéltél már Pitonnal? - Érdeklődtem tőle.
-Miért kell beszélni Pitonnal? - Nézett sötét szemeivel Liz egyikünkről a másikra.
Kérdőn néztem Flintre, aki úgy döntött Lizt be lehet avatni a dolgokba.
-Arra gondoltunk... Hogy mivel nemtudjuk Malfoy mikor gyógyul fel, és lehet, hogy a meccseket nem lehet átrendezni... - Hagyott egy lélegzetvételnyi szünetet. - Muszáj valakit betennünk Malfoy helyére, ha mégis meccsre kerül sor.
Rám nézett és Liz máris értette mire gondol.
-Úristen Athena! - Ugrott a nyakamba. - Hát ez szuper, majd segítek beilleszkedni és végre nem kell, hogy a lelátóról bámuld, ahogy edzünk. Nagyon jó lesz!
-Nem mondtam, hogy nem lehet áttenni a meccseket, Liz... - Szakította félbe az örömünket.
Hát, akkor ezekszerint a probléma megoldva. Nekem nem kell edzenem. Szomorúan néztem Lizre, aki legalább olyan csalódott képet vágottint én.
-Akkor nem kellek? - Tettem fel a döntő kérdést.
-Az a helyzet, hogy Piton megpróbál beszélni az igazgatóval, de McGalagony ellenzi a dolgot. Azt mondta Malfoy sérülése nem lehet ennyire komoly. Szóval Piton azt tanácsolta, jobb ha van egy pót játékos akit behívhatunk, ha nagyon szükséges. - Lehajtotta a fejét és az utolsó szavakat már halkabban mondta ki, mint a nagy királyok mikor elvesztették a csatát.
YOU ARE READING
Fuss, ha tudsz
FanfictionEz a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
