Fuss, ha tudsz

Pacák

Bántam, hogy megemlítettem a gyanúmat Mariettának, mert rögtön megértette, hogy szagot fogtam.

Az utolsó héten nem gyakorolt tovább velem, a nap nagy részében a szobájából vagy az irodájából levelezgetett. Amikor pedig nem voltam a könyvtárban akkor oda költözött be néhány idegennel akik továbbra is átjártak a házon.

Egyszer próbáltam kihallgatni hátha megtudok még valami apróságot, de nyilván sejtette, hogy ez lesz mert egy hang sem szűrődött ki a könyvtárból míg odabennt tartózkodtak.
A vendégek pedig mihelyst végeztek rám sem nézve elhagyták az épületet.

Marietta csak a vacsoránál mutatkozott szokott makulátlan megjelenésével. Ott pedig nem volt sok időm beszélni vele. Ahogy elfogyott előle az étel már állt is fel és távozott.

Nem volt még sosem ilyen. Velem legalábbis nem.
Nem attól féltem, hogy talán ő is kitesz az otthonából, eszembe jutott, de nem ettől tartottam. Valami más különös érzés ragadott magával.

Pitty meghozta az Abszol Útról az összes dolgomat ami csak kellhetett az iskolához.
Kaptam új talárt és ruhákat, drága papírokat, pennákat, új üstöket a bájitaltan órára, és még sok egyebet.
Nem tudtam Pitty hogy bírt el egymaga ennyi mindent, de úgy tippeltem varázslattal megoldotta a dolgokat.

Malfoy-al már csak egyszer találkoztunk az iskola előtt és akkor is arról beszélt, hogy furcsa egy szerzet ez a Lohan mert mindenhol másképp van megemlítve.
Annak ellenére, hogy felvetődött, talán nem is ő a mi emberünk tudtam, hogy jól tippeltünk mert másképp Marietta most nem bújkálna a házban előlem.

Sajna Iwan levelében csak annyit írt, hogy igyekszik kutakodni, de még nagyon új a munkahelyén és nem akar feltűnő lenni.

Az utolsó hetem lassan eltelt. Sokadjára is össze szedtem a dolgaimat a szobámból és újra végigjártam a már berögzült búcsú rituálémat.
Mindent eltettem amihez ragaszkodtam. Vettem még egy utolsó meleg fürdőt a kádban, körbejártam a házat, elidőztem az erdőben, körbe repültem a házat és a birtokot.

Végül az utolsó napon a reggeli után, mikor már az ajtóban állt a sok bőrönd és Silver a kalitkájában szundikált felkészültem, hogy elmegyek.
Nemtudtam, hogy fogom kideríteni miben mesterkedik Marietta, ha nem leszek már itt, de nem is ez volt a legnagyobb problémám.

Mivel egyenesen a 9 és 3/4-ik vágányra szoktunk hopponálni én már ropogósra vasalt ingemben voltam, frissen mosott szoknyámban és a kifényesített kitűzővel a mellemen.

Úgy néztem ki mint egy rendes prefektus. Hát ezt is megéltük.
Sokszor láttam miféle munkái akadnak így Flintnek és, hogy hogyan kell viselkedni mégis izgultam, hogy ne hibázzak el semmit.

Az ajtóhoz mentem ahol a dolgaim várták az indulást. Marietta is megjelent és már épp fűztem volna kezébe a kezemet, hogy mehessünk. Lelkiekben felkészültem a következő szörnyű másodpercekre amik a hopponálás miatt jött volna, de Marietta csak kedvesen meglapogatta a kezemet.

-Most másképp utazunk. -Mondta nyugodtan és azzal ki is nyitotta az ajtót.

Nem hallottam mikor érkezett ide egy nagy tágas hosszú fekete autó, de itt volt. Hangtalanul járt a motorja és az elülső oldalról már szállt is ki egy jól öltözött fiatal ember, hogy elvegye a csomagokat és kinyissa az ajtót nekünk.

Nem értettem minek ez a felhajtás. Talán túl gyenge lenne a hopponáláshoz? Vagy ez egy újabb fellengős hobbi akar lenni? Mindenesetre sietnünk kellett úgyhogy bevágódtam a kocsiba és vártam, hogy elinduljunk.

A sofőr is beszállt és Marietta is. Kezében egy lenge kabátot tartott.

-Ezt majd magadra kell venned nehogy furcsálják a muglik az egyenruhád. -Magyarázta Marietta amikor észre vette milyen árgus szemekkel figyeltem a fekete kabátot.
Bólintottam aztán néztem ahogy repül el mellettünk a táj.