Fuss, ha tudsz

Búcsú

Az este sokáig tartott így aztán reggel nem sok időm maradt ,hogy külön foglalkozzak a pakolással. Egy pálca suhintással a táskámba parancsoltam a ruháimat és minden tanszeremet majd egy gyors tusolást követően a reggeli felé vettem az irányt.

Odalent hatalmas volt a robaj. Még a szokott hangzavarnál is nagyobb volt a zaj ami körbe vett amint beléptem a Nagy terembe. Umbridge helye a tanári asztaloknál üresen állt és nagyon úgy nézett ki épp McGalagony tartja kordában a helyzetet.
Az asztalunknál meglepően nagy csend volt. A zaj a többi asztaltól jött sőt néhány (bár ez nem volt olyan meglepő) szúrós pillantást is löveltek a Mardekárosok felé például néhány Hollóhátas.

A diákok az asztalunknál mereven maguk elé néztek és óvatosan pillantgattak Malfoy felé. Nem értettem miről lehet szó. Flintre néztem,de ő sem nézett fel. Egyszerűen a szemem láttára levette a Főinspektori Különítmény kitűzőjét és letette az asztalra. Ezek szerint Umbridge valamilyen úton módon elkerült innen. Más magyarázat nem lehet.

A szememmel megkerestem Malfoyt. Az asztalon üresen,érintetlenül hagyott tányérját bámulta lesújtva. A kezében valami mintha kissé remegett volna. Talán egy levél... ennyire megtörtnek még sosem láttam. Képzelhettem csak mennyire rossz lehetett a helyzet azon az oldalon amit megtartott magának,amit nem hagyott hogy mások meglássanak,a maszk mögött.

Ahogy megálltam mögötte óvatosan a vállára tettem a kezemet, mire ijedten a háta mögé kapta a tekintetét és felállt.
Az ajka egyetlen vonallá préselődött a haragtól de talán volt ott más is. Csalódottság. A kezéből az asztalra dobta az újságot majd ,hogy senki ne lássa keze csillapíthatatlan remegését zsebre dugta és elment. Mielőtt más lecsaphatott volna az újságra gyorsan elvettem.
A címlapon Lucius Malfoy és még pár koránt sem ismerős alak volt. Mind bilincsbe verve csíkos ruhában. Lucius képe még így is igyekezett megtartani a felsőbbség látszatát, de láthatóan megrémítette hová viszik.

Igyekeznem kellett. Átfutottam a cikket amiben a rajtaütésről beszéltek. Tudjukki csatlósai Azkabanba való elszállításáról és a Nagy úr visszatéréséről. Mire a cikk végére értem már az én kezem is remegett. Magamnál tartottam az újságot, görcsösen kapaszkodtam belé és csak ekkor tűnt fel,hogy a gyűrűm ami már olyan régóta nem melegedett fel most szinte izzik.

Idegesen a hajamba túrtam és Malfoy után eredtem közben pedig a fejemben kavarogtak a gondolatok. Tudjukki tényleg vissza tért? Mit csinált Mr. Malfoy? Hol van most Draco? Mi lesz így velünk? A lépéseimet gondolkodás nélkül a csillagvizsgáló felé vettem. Én magam is oda járok gondolkodni és már Malfoy is elég sok időt töltött ott. Kifulladtam a nagy sietségben. Odafent hűvös nyári szellő fújdogált ,Malfoy vészesen közel állt a kőkorláthoz. Haját összeborzolta a szél és ütemesen lengette, a háta izmai sorban megfeszültek az ing alatt.

Most hogy itt voltam nem igazán tudtam mit kellene tennem, de Malfoy megelőzött.

-Hát mostmár tudod...Sőt mindenki tudja....-Beszélt hozzám még mindig a hátát mutatva.

Lassan közelebb lépdeltem. Csak akkor folytatta mikor én is a veszélyes mélység fölé értem.

-Tudtam, hogy apám valamiben benne van, de nemtudtam miben. Bíztam benne hogy bármit is csinálnak sikerül nekik aztán megint minden elcsendesül. Főleg előled akartam titkolni. -Itt már rám nézett. Én mélyen gondolkodtam. -Csalódtál bennem igaz?

A kérdése meglepett,muszáj volt rá néznem,hogy lássam komolyan gondolja.

-Miért csalódtam volna benned? -Ráncoltam a homlokom tudatlanul.

-A családomból már nem is egy ember járja meg az... az Azkaban-t. -Hagyott magának is időt, hogy megbékéljen a gondolattal. Malfoy mindig is felnézett az apjára.