Souls of Darkness

4. Kötet - 11.Fejezet

11.Fejezet

Végül ugyan nagyon nehezen, de el tudott aludni. Ám másnap reggel egy ismerős hangra ébredt fel. A telefonjának az ébresztője szólt. Hirtelen felült az ágyban és nem hitt a szemének. A szobájában volt. Ott volt a Tv-je, a számítógépe és minden egyéb cucca is. A nap fényesen sütött be az ablakán, hallotta ahogy az utcán állatok járnak és kelnek, a szobájába pedig a reggeli palacsintának az illata szűrődik be.

- Akkor az egész csak egy álom volt? Tényleg csak álmodtam? - kérdezte magában majd boldogsággal telve szállt ki az ágyából, öltözött fel és rohant le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol a nevelőszülei és az öccse már az  sztalnál ültek és reggeliztek.

- Jó reggelt fiam! - szólt hozzá Chris.

- Szia bátyó! - folytatta Jake.

- Jó reggelt Dan jól aludtál? Csináltam palacsintát reggelire. Gyere te is enni, van frissen lefőtt kávé is ha kell. - fejezte be Tina.

Dan alig akarta elhinni amit látott, de hatalmas kő esett le a szívéről. Leült az asztalhoz és végignézett mindenkin. Már éppen nyúlt,hogy vegyen magának palacsintát , amikor is egy éles hang üvöltözött befelé a szobába és a zárnak a nyílását hallotta.

- Ébresztő van kis szarzsákok! Gyerünk, emeljétek fel a seggeteket! 10 perc múlva reggeli! - üvöltötte az őr.

A hangzavarra Dan is felkelt, és megint a dohos szobában találta magát. James is nagy nehezen felkelt alatta és óriásit ásított.

- Reggelt hercegnő! Nos milyen volt az első éjszaka?

- Neked is jó reggelt! Nos,fura!" - válaszolta, de nem mesélte el, hogy a családjáról álmodott.

- Majd megszokod! Na mássz le, rendet kell tennünk aztán mennünk kell reggelizni.

Amíg Dan lemászott az ágy tetejéről addig szobatársa a mellékhelyiségbe ment elvégezni a kis és nagy dolgát, aztán arcot majd fogat mosott. Dan szintúgy így tett, majd felöltöztek.

A reggeli rántottának csúfolt valami sem volt túl étvágygerjesztőbb mint amilyen a vacsora volt, a teát is csak nagy nehezen nyelte le mivel egyáltalán nem szerette azt. Kávét viszont nem kaptak. Kénytelen volt magába erőltetni ezt is, hiszen ha most nem eszik akkor délig nem fog mást kapni és éhen marad. Neki is álltak enni. A rántotta ízetlen volt, de mégis lenyelte.

- Gondolom otthon jobb kajákban volt részed, ugye? - kérdezte James

- Gondolom igen.

- Nyugodtan megmondhatod, fogalmam sincs milyen érzés egy családi reggeli szóval nem leszek mérges!

- Hogyhogy te ilyen természetesen veszel mindent?

- Úgy, hogy megtanultam alkalmazkodni! Ez is jobb mint kukából enni a másnapos kidobott hamburgereket.- mondta James majd egy újabb adag ételt vett a szájába. Miközben ettek, az étkezőben lévő tévén keresztül hallgatták a híreket. Dan-t nem igazán érdekelte egészen egy bizonyos pontig. Egy ismerős nevet és hangot hallott ki a készülékből. Fölnézett. A kezében lévő villa pedig kiesett a kezéből egyenesen a tálcára. James rákérdezett, hogy mi a baja, majd ő is a tévé felé nézett. Az adásban egy riport volt látható, ám nem akármivel. Leon volt az adásban és rajta volt még mindig az álkötés. Mögötte pedig a szülei álltak. A szívét újra elöntötte a düh, harag és a gyűlölet érzésének hármasa.

- Itt vagyunk Leon Wilson, a brutálisan megvert fiú házánál. Leon mondd csak, elégedett vagy az ítélettel amit a bíróság szabott ki a bántalmazódra azaz Daniel Harris-re?