Souls of Darkness

18. Kötet - 54. Fejezet

54. Fejezet

Mialatt Dan és Deku végeztek a kis éjszakai kisurranós nassolásukkal és sikeresen visszatértek a koliba , a város másik végén is zajlottak a dolgok. Egy nagy, ám mára jelek szerint régóta elhagyatott dokképületben egy csapat fiatal várakozott és a hangulatukból ítélve már elég régóta. A csapat lánytagja a késeit élezgette látszólag egyre idegesebben, Dabi úgy tett mintha aludna amit Twice a világ leggyerekesebb csínyére használt ki. Meleg vízbe mártotta a kezét és remélte, hogy be fog pisilni tőle ,ám a terve kudarcba fulladt ugyanis a srác a víz puszta érzésére felébredt és csak a kábultságának köszönhetően nem kevert le társának egy visszafogodtabb tockost. Végül az asztalnál egy kék hajú srác ült és csak nézett maga elé de nagyon úgy tűnt mintha gondolkodna valamin. A kínos csendet végül Himiko törte meg aki az arckifejezéséből ítélve már belefáradt a várakozásba.

- Meddig kell még itt várnunk a rohadt életbe?- kérdezte elég hangosan.

- Nem sokára itt vannak,légy már egy kicsit nagyobb türelemmel. - jegyezte meg Tomura ám a válasz cseppet sem hatotta meg a lányt, sőt inkább egyre dühösebb lett.

- Érdekes, kb egy órával ezelőtt is ezt mondtad!

- Most mit tehetek arról, hogy nem akaródzik nekik idetolni a seggüket?

- Nagyon is tehetsz róla te szerencsétlen balfasz! Elméletileg le lennél a csapatvezér így neked kéne kézben tartanod mindent de nem teszel mást csak folyamatosan elcseszel mindent!

- A türelem erény kedves Himiko.- válaszolta Tomura.

- Türelem? Tényleg? Már több mint egy éve, hogy megalapítottuk ezt a bűnbandának csúfolt lúzerklubbot és mit is mondtál akkor amikor összeszedtél minket? Nos azt, hogy mi leszünk a város legnagyobb és legrettegettebb bandája akiket még a hősök sem tudnak legyőzni és hol tartunk ennek ellenére? Éhbérért gürizünk és játsszuk a kifutófiút a nagykutyáknak, konzerveken és instant leveseken élünk és ebben a putriban vagyunk kénytelenek meghúzni magunkat ahol még normális wifi és melegvíz sincs ,és még nekünk kell itt várakoznunk mint egy rakat csicskagyásznak. Egy csatornapatkány jobban él mint mi, hogy rohadnál meg!

- Ha nem tetszik a rendszer akkor el is mehetsz ,de hova is mennél? Vissza anyucihoz és apucihoz? Ha jól emlékszem akkor önként léptél le tőlük és nem látom semmi jelét,hogy különösebben aggódnának érted.Vagyis vagy mész az utcára vagy a börtönbe. - válaszolta Tomura ingerülten mire Himiko ugyan válaszolni ,de rá kellett jönnie, hogy végül is igaza van.

- Fogd be Tomura Csicskaratyi!

- Te fogd be Tescós Harley Quinn!

- Fürödj meg végre mert büdös vagy!

- Mosd ki a szád szappannal!

- Egy vesztes vagy és az is maradsz örökre!

- Kismellü....

- Az isten szerelmére öljétek már meg egymást vagy csináljatok akármit ,csak fogjátok már be mert már fülrákot kapok az állandó veszekedésetektől és kiabálásotoktól! - szakította őket félbe Twice mire a két csapattársa felhúzott orral és lenéző hangokat kiadva nézett félre.

- Idiótákkal vagyok körülvéve. - jegyezte meg Dabi és már készült rágyújtani mikor is lépteket hallottak az épület felé közeledni. Mindenki az ajtó felé nézett ami hirtelen kinyílt és két másik állat lépett be rajta. Atsuhiro lépett be elsőként akit egy nagyon szép és kecses rókalány követett.

- Megjöttünk! A feladat teljesítve. Elhoztam Erdélyi Vanesszát ahogy kérted.

A rókalány csak úgy árasztotta magából a veszélyesség érzését ami nem is csoda. Erdélyi Vanessza ugyanis maga volt a megtestesült őrület, egy pszichopata gyilkológép akinek a legnagyobb örömet az okozta ha darált húst csinálhatott az ellenfeleiből. Mint ahogy Dan-nek a Halálangyal volt a beceneve úgy Vanesszának is volt egy. A "Vörös Démon". Mindenki csak így emlegette őt és a legjobbak közé tartozott. Mikor belépett az épületbe már akkor fintorgatta az orrát ugyanis megcsapta az iszonyatos bűz szaga ami körbelengte a szobát.