Souls of Darkness

2. Kötet - 6.Fejezet

6.Fejezet

A következő hónapokban Chris és Tina kialakították a gyerekszobát. A házukban volt egy szoba amit nem igazán használtak, így azt szépen kifestették, megvették a bababútorokat , szépen berendezték és várták a ki jövevényt. Dan azonban még mindig félt egy kicsit az egésztől. Ugyan tisztában volt vele, hogy a következő néhány évben a nevelőszülei a kisbabával többet fognak foglalkozni de még mindig ott motoszkált benne az érzés, hogy ő mostantól nem lesz olyan fontos számukra mint eddig. Ugyanakkor a személyisége is mintha kezdett volna megváltozni. A hónapokkal azelőtti dolgozat incidens egy olyan érzést szabadított fel benne amilyet még sosem érzett azelőtt. Élvezte, hogy megalázhatta az osztálytársait akiket teljes szívéből gyűlölt. A személyisége is kezdett megváltozni. Egyre vadabb lett és habár nevelőszülei előtt nem mutatta ezt de olyan dolgok iránt kezdett érdeklődni amik tabunak számítottak. Érdekelni kezdte a füvezés, a metál zene és mindenek felett vágyott rá, hogy megkóstolja az alkoholt. Más szavakkal: Hivatalosan is belépett a tinédzserkorba. Már nem félt visszabeszélni a tanároknak vagy másoknak ha igazságtalanság érte őt. Ebből aztán egyre több problémája is származott.

- Gyerekek, gratulálok az osztálynak mert nagyon jól sikerültek a dolgozatok....egy valakiét kivéve! Mr. Harris megmagyarázná,hogy ez mégis micsoda?" - kérdezte Mr Richards, majd az osztály felé fordította a dolgozatot amire csak az volt írva, hogy :

"KIT ÉRDEKEL EZ AZ EGÉSZ?"

- Csak leírtam az igazságot tanár úr, minek tanuljuk ezt ha először is senkit sem érdekel, másodszor soha nem lesz rá szükségünk az életben?

- Azért mert az a tananyag és beszélj tisztelettel velem! - üvöltötte feléje a tanár úr, de Dan fütyült az egészre.

- Oké, majd ha maga is tisztelettel tud beszélni velem nem csak a többi kinyaltseggű mama pici kisfiával és kislányával akkor beszélhetünk!

- Takarodj kifelé! - kiabálta még hangosabban.

Dan vállat vonva, természetes nyugodtsággal kisétált a teremből. A dolgok a testnevelés órán is folytatódtak. Dan mindennél jobban utálta a tesi órát és a tesitanárt Mr. Peacks-t aki mindig úgy tartott órát mintha a seregben lettek volna.

- Oké kölykök, a mai órán kötélmászás lesz. Gyerünk sorban! - És ahogyan sorban szólította őket és mindenki felmászott rá viszont amikor Dan-re került a sor elszabadult a pokol.

- Jól van Harris, te jössz!" - de Dan mintha oda sem figyelt volna rá. - Harris! Mássz már fel a kötélre!

- Inkább egyeseket kéne felakasztani rá!

- Most azonnal feltakarodsz!

Dan újra vállat vonva odasétált a kötélhez, megrángatta párszor majd kijelentette, hogy ez neki nem megy. A tanár úr feje már olyan vörös volt mint a rák.

- Erőltesd meg már magad jobban egy kicsit!

- Miért ilyen dühös tanár úr? Talán nem tudja kielégíteni a feleségét azzal a pár centis kis valamivel amit a farkának hív?

- Most azonnal futsz 10 kört és ha meglátom, hogy csak egyszer is megállsz akkor megbuktatlak!

- Juj de félek, megbukok egy olyan tantárgyból amit nagyívből leszarok!" - majd fogta magát és kisétált az óráról.

- Azonnal visszajössz! Az órának még nincs vége!

- Számomra igen! - majd bemutatta neki a középső ujját és kisétált. Még hallotta, hogy a tanár dühében mindenkivel 10 kört futtat a teremben. Persze ennek a következményei sem maradtak el. Mikor visszamentek a terembe a többiek revansot vettek rajta.