Souls of Darkness

22. Kötet - 65- Fejezet

65. Fejezet

Mialatt a többiek a személyzet többi tagjával ütötték el az időt addig Deku,Ochako és Mirio a saját feladatukra összpontosítottak ami egyben a legnehezebb is volt. Egy elhagyott épület tetejére kellett felmászniuk ami harminc emeletnyi gyaloglást jelentett. Az első pár emelet még lazánt ment ám hogy haladtak emeletről emeletre úgy kezdtek el fáradni is ám nem álhattak meg egy percre sem ugyanis sürgette őket az idő.

- 27 emelet ebben a dög nehéz cuccban. Ajánlom, hogy megérje. - panaszkodott Deku.

- Legközelebb, ha a szüleim tervezni fognak egy felhőkarcolót, akkor biztos, hogy olyan liftet nyomunk bele, ami akkor is működni fog, ha már nincs áram. - zihálta Ochako.

- Mi van fiatalság? Megárt nektek egy kis lépcsőzés? - kérdezte cinikus mosollyal az arcán Mirio aki bár ugyanúgy izzadt mint két másik csapattársa de humorizálni ugyanúgy volt hangulata. Deku és Ochako nem hagyhatták, hogy azt higyje, hogy pár emeletnyi lépcsőzés kifog rajtuk így tovább követték őt. Hamarosan fel is értek mikor is a falnak támaszkodva egy prémkabátos alakra lettek figyelmesek.

- Mizu, fiatalok! Kell egy fuvar? - kérdezte könnyed hangon. Mirio felismerte a tagot.

- Hawks! Mit keresel itt? - kérdezte csodálkozva. Úgy tudta, hogy más ügynökségek nem voltak meghívva.

- A hosszú vagy a rövid változatra vagytok kíváncsiak? - kérdezte nyugodt hangon, ám a választ sem várta meg. - Endeavor úgy gondolta, hogy nektek be kell segítenem, ha légből indított támadást akartok végrehajtani.

- Endeavor is itt van? - kérdezte csodálkozva Mirio. Deku és Ochako arca is csodálkozó formát vett fel.

- Szerintetek kihagynánk egy ekkora bulit? - kérdezte Hawks mire Deku a kommunikátoráért nyúlt, hogy informálódjon a hívatlan vendégekről.

-Központ, jelentkezz! Itt Star Knight Deku! Igaz az, amit Hawks mondott? - kérdezte a kommunikátorba.

- Itt a központ. Minden egyes szava igaz, Endeavor és az emberei már jó pár kétes alakot hatástalanított. És különben is, kell egy kis segítség nektek nem?

- De. Kösz a választ. Vége! - majd letette a kommunikátort. - De, hogy kerültél fel ide ilyen gyorsan? - kérdezte Deku, figyelmen kívül hagyva pár elég kézenfekvő tényt Hawks-al kapcsolatban. A madárférfi feléje fordult és megkopogtatta a fejét mintha valamiféle ajtó lenne.

- Ha esetleg nem vetted volna észre madár vagyok és mint olyan vannak szárnyaim, ergo tudok repülni. Hamarabb felértem mint mi.

- Nem tudtál volna akkor felhozni minket? - kérdezte kicsit rosszallóan Ochako.

- Nem , ugyanis mi sasok túlságosan büszkék vagyunk ahhoz, hogy bárkit is a hátunkra vegyünk és távoli helyekre vigyük őket,másodszor pedig: Még mit nem, az én hátam menjen tönkre?

- Akár a büszkeségedről legyen szó akár nem, mindenképp szükségünk lesz most rád. Cserébe azt kérhetsz amit akarsz! Megegyeztünk?

Deku kérdésére Hawks csak lazán bólintott egyet, majd egy jó vastag kötelet dobott oda nekik.

- Kössétek be magatokat jó alaposan és miután a karabinerek a derekamon lévőhöz lettek csatolva, Ochako antigravitálni fog titeket. Tiszta sor? - fejezte be Hawks a mondandóját. Szó nélkül tették azt, amit kért. Ekkor a férfi kiterjesztette szárnyait és egy hatalmas lendülettel felrepült a levegőbe. Nem bírt el hatalmas súlyokat repülés közben és ha Ochako kütyüje nem segített volna be neki, akkor lényegében itt cseszhetnénk a dolgot.