Souls of Darkness

2.Kötet - 4.Fejezet

4.Fejezet

1996. 05.23 New York City, A Remény Gyermekei Árvaház

A New York-i Remény Gyermekei Árvaház a környék egyik legrégebbi ilyen jellegű intézménye volt. Főleg olyan gyermekek laktak ott akiket elhagytak a szüleik, vagy éppenséggel elvesztették őket vagy elvették őket tőlük a nem megfelelő anyagi és életkörülményeik miatt. Az intézmény fel volt szerelve mindennel ahhoz, hogy élhető körülményeket biztosítson a gyerekek számára, persze nem tudtak mindent megadni nekik amire szükségük lett volna. Abban az időben nagyjából, 25-30 gyerek élt az árvaházban. Szerencsére nem olyan volt mint Charles Dickens híres regényében, a Twist Olivérben. Szerény, de biztonságos körülmények között éltek ott a gyerekek. Az igazgatónő, Angelica asszony szigorú, ám de igazságos vénkisasszony volt, míg a két másik alkalmazott, Theresa és Katherine pedig segítettek a gyereknek ahol csak tudtak. A legfontosabb feladatuk viszont az volt, hogy a gyereknek nevelőszülőket találjanak. Egy napon egy 20-as éveiben járó fiatal házaspár, Christian és Martina Harris látogatták meg az intézetet. A gyámhatóság előzetesen már mindent rendben talált náluk, így nem volt akadálya annak, hogy örökbefogadjanak egy kisgyereket. Az igazgatónő örömmel fogadta őket és érdeklődve olvasgatta a papírjaikat.

- Nos akkor Mr. Harris, maga ugyebár ügyvéd ha jól olvasom?

- Igen igazgatónő, védőügyvéd vagyok!

- És ön gyerekorvos ugyebár Mrs. Harris?

- Pontosan!

- Nos a papírjaik rendben vannak, a családlátogatás és környezettanulmány is jól sikerült, mindketten szépen keresnek és házasok. Megkérdezhetem, hogy miért döntöttek az örökbefogadás mellett? Nem ítélkezünk, erre ne is gondoljanak, de szeretném tisztán látni a dolgokat mielőtt erre is rátérünk.

- Azért mert valamiért képtelen vagyok kihordani a magzatot. - kezdett bele Tina a történetébe. - Már kétszer estem teherbe de mindkét alkalommal elvetéltem ,spontán vetélések voltak! Felhívtam pár orvos barátomat, hogy vizsgáljanak meg de ők sem tudták megmondani, hogy miért van ez ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett.Tudja, nagyon szeretnénk egy gyereket, hogy végre igazi családnak érezhessük magunkat.

- Nos akkor a legjobb helyen járnak. Kérem jöjjenek velem, a gyerekek a játszószobában vannak.

Chris és Tina az igazgatónővel tartottak egyenesen a játszószobába ahol az egész szoba gyerekzsivalytól volt hangos. Különböző magasságú, életkorú és bőrszínű gyerekek játszottak egymással. A házaspár végignézett a tömegen de olyan sokan voltak, hogy nem tudtak választani. Már vagy 10 perce nézelődtek amikor is Tina észrevett egy egyedül üldögélő, magányos farkas kisfiút aki a sarokban ült és nagyon nem úgy látszódott, hogy szívesen játszana a többiekkel. Ahogyan tovább nézte hirtelen a fiú is felnézett rá az angyalian aranyos arcával amivel végleg meggyőzte saját magát arról, hogy ő az akit szeretnének magukkal vinni. Oda is szólt a férjének, hogy nézzenek rá, és a férfit is egyből elvarázsolta a kis farkaskölyök angyali arca.

- Drágám mit szólnál hozzá?

- Ő? Nos tényleg nagyon aranyos! Legyen! - ekkor az igazgatónő is odalépett hozzájuk.

- Danielről beszélnek?- mondta ezt egy kissé megdöbbent arccal.

- Ha ez a neve akkor igen, de miért mondta ezt így?- kérdezte Tina.

Az igazgatónő arca és viselkedése ekkor teljesen megváltozott. Zavart lett és nyugtalan, és nem véletlenül. Még mindig emlékezett arra az éjszakára amikor az a titokzatos nő a kezébe nyomta az akkor még csak újszülött Daniel-t és beleveszett a viharos éjszakába. Azóta már számtalanszor látta maga előtt a jelenetet. Képtelen volt elfelejteni.A levél amit azon az estén kapott még mindig a fiókjában hevert és azóta többször is elolvasta. Szinte megszakadt a szíve ezért a kisfiúért és azért amiért oda kellett kerülnie. Tinának is szemet a szúrt a nő viselkedése és rá is kérdezett, hogy minden rendben van-e, mire ő nagy nehezen, de megszólalt.