Souls of Darkness

33. Kötet - 98. Fejezet

98. Fejezet

Dan még egy jó ideig csak szótlanul állt Emilio előtt és a szemeit ráncolta. A férfi ezt még elnézegette egy darabig, de aztán kezdte megunni a jelenetet, illetve azt érezni, hogy a fiú csak szórakozik vele. Egy idő már tényleg a türelmének a határán volt, mikor is rákiáltott.

- Most mondod amit akarsz vagy nem? Nincs időm arra, az időmet vesztegessem veled!

- Mindjárt mondom, mindjárt, csak....ez tényleg egy elég kellemetlen dolog...

- Megmondtam, hogy tartom a számat, nem igaz?

- De.

- Akkor meg? Ne csak állj ott mint egy meredt fasz, hanem nyögd már ki mit akarsz, vagy pedig húzz el! - Dan ekkora már tényleg összeszedte minden bátorságát és belekezdett a mondandójába.

- Emlékszel arra az éjszakai melóra pár nappal ezelőttről?

- Pontosan melyikre is?

- Arra amelyikben kettőnknek kellett ahhoz az elhagyott klubbhoz kimennünk.

- Hm, valami rémlik. Mi történt itt?

- Nos, mi ki is mentünk oda ahogy kellett, de nem találtunk senkit a helyszínen. Majd történt némi nem várt esemény , a lényeg pedig az, hogy minket akkor este csúnyám átvertek.

- Milyen események történtek pontosan? - kérdezte vissza Emilio igencsak érdeklődő hangon.

- Megtámadtak minket.

- Megtámadtak? Kik?

- Azt a majd később elmondom. Kezdődött az egész azzal, hogy...és ez az egészben a legdurvább, de egyben a végső konklúzió is arra, hogy mi is volt valójában ez az

egész. Marco-t és engem elválasztottak egymástól. Engem behúzott valaki az egyik

kihalt szobába, Marco-t pedig elcsalták. Majd pedig....jézusom, ez annyira kínos....

- Mi történt? Mesélj csak kölyök, nem kell elhallgatni semmit!

- Mindkettőnket hipnotizáltak. - Emilio mikor ezt meghallotta egy visszafogott nevetésben tört ki, de Dan ezt egyáltalán nem tartotta viccesnek.

- Most csak hülyéskedsz, igaz?

- Nem, nem hülyéskedem, tényleg így történt. Én viszonylag hamar magamhoz tudtam térni és mikor ez megtörtént, láttam , hogy aki ezt tette velem az egy boanő volt....

- Egy boa?

- Igen. Ezután rám támadt és megpróbált megölni, de a lényeg az, hogy végül ő végezte egy méretes szöggel a fejében. Marco már nehezebb dió volt, ugyanis őt egy kobranő kerítette hatalmába és bemesélte neki, hogy ő valójában Yuriko és rávette, hogy próbáljon megölni. Én tényleg próbáltam felébreszteni szép szóval, de nem hallgatott rám. Ezután rám támadt, de végül is sikerült magához térítenem őt, majd elintézte a kobrát aki ezt tette vele, legalábbis ezt hittük, majd megjelent négy fegyveres alak akik szintén ránk támadtak, de végül őket is sikerült kiiktatnunk, de a kobranő egy utolsó támadással beleharapott Marco nyakába, de ő egy utolsó fejlövéssel végleg kivégezte azt a dögöt.

Emilio ekkor már tényleg nem hitt a fülének. Már az kellemetlenül érintette, hogy valaki egy ilyen támadást merészelt meg ellenük kitervelni, de látta, hogy még mindig nincs vége a történetnek.

- Megmarta?

- Meg. Jó erősen és elég sok mérget fecskendezett belé az a dög. Szinte azonnal rosszul lett, szédült, hányt is, remegett minden porcikája és izzadt. Amennyit mérget csak tudtam kiszívtam Marco nyakából, hogy nyerjünk egy kis időt, majd jogsi nélkül, én vezetettem vissza ide a városba amilyen gyorsan csak tudtam és azonnal Dr. Hoffman-hoz mentünk akinek szerencsére volt kobramarás elleni szere is. Majd Darius segített visszamennünk a lakásomhoz ahol Marco pár napig lábadozott.