Souls of Darkness

30. Kötet - 89. Fejezet

89. Fejezet

Péter és Dan végigmérték egymást a szemeikkel miközben Jake a bátyja oldalán állt. A férfi szemeiből viszont nem látszódott más mint megvetés és lenézés. Igaz, hogy már jó ideje figyelte őket és a környéket, de még mindig nehezére esett elhinni, hogy egy olyan alaknak mint Dan sikerült elvennie Yuri fél szemének a világát, és segédkezett Andrei és Vasily meggyilkolásában is. Az ő idejében a hozzá hasonlókat megvetették, kigúnyoltál, sőt sokszor még parancsot is kaptak arra, hogy bántalmazzák, vagy végezzék ki őket. Magában még most is visszasírta azokat az időket.

- Nos? Mire várunk még? Indulhatunk?

- Kurvára nem megyünk veled sehova! - üvöltötte Jake.

- Ejnye, de indulatos a kis vakarék. - mondta nevetve Péter. - Ahonnét én jövök ezért úgy szájon vágnának, hogy nekirepülsz a falnak! Abban a flancos suliban nem tanítottak nektek jómodort?

- Bátyó, ez a férfi már egy ideje a sulinál figyelt minket.

- De nem csak ez a helyzet. Ne hidd, hogy én nem ismertelek fel!

- Mármint honnét?

- Te robbantottad fel a klubbot és törtél be a lakásomba amíg a kórházban voltam! Nem kell mentegetőznöd, felismertelek a szagodról és emlékszem még az ocsmány képedre.

- Nocsak, milyen éles valakinek az orra. Úgy néz ki gyakrabban kéne fürdenem.

Dan-nek már kezdett nagyon elege lenni a szituációból, de érezte, hogy nem fogják ezt egykönnyen megúszni. Igazából nem is a saját, hanem Jake épsége miatt aggódott. Ugyan az edzéseken jól mentek neki az ütések és a rúgások , és a harapása is kezdett egyre erősebb lenni, de remélte, hogy nem kell élesben is tesztelnie, vagy ha mégis akkor majd ő megrendez egy kamutámadást a számára. Most viszont egy elit harcos állt elöttük aki attól sem riad vissza, hogy erőszakkal vigye őket Yuri és David színe elé, de az aurájából érezte, hogy a férfi legszívesebben inkább ott helyben kivégezné mindkettőjüket és még el is dicsekedne a tettével.

- Ne vesztegessük az időt kölykök! Ha önként velem jöttök akkor nem foglak bántani titeket. Még.

- És ha te most elhúzol innen a bánatos francba akkor nem fogom kitépni a szívedet a mellkasodból.

- Azt hiszed, hogy van esélyed ellenem, te kis buzi? Hát jó, legyen. Próbáltam kedves lenni veletek és felajánlottam a könnyebbik lehetőséget, de ti akartátok a durvábbik módszert.

Péter egy szempillantás alatt húzott elő egy kést a zsebéből és a fiúk felé hajította akik ugyan ki tudták kerülni, ám hamar kiderült, hogy ez csak elterelés volt. Míg arra figyeltek Péter már teljes sebességgel Dan felé futott aki már nem tudta kikerülni őt és egy jókora ütést kapott az arcába amitől a falnak zuhant.

- Bátyó! - kiáltotta Jake, ám Péter ekkor felé fordult, hogy őt is elkapja. A fiú támadópozíciót vett fel és ahogyan tanították neki, megpróbálta tiszta fejjel átgondolni a helyzetet, ami nem volt egyszerű lévén, hogy egy nála többször magasabb férfi állt előtte.

- Jújj, de ijesztő vagy! Mit fogsz csinálni? Megkarmolsz? - gúnyolódott Péter.

Jake azonban mást gondolt ki. Látta, hogy a férfi csuklója szabad préda. Nekiugrott a karjának. A férfi persze szitkozódva próbálta lerázni őt magáról, még a fejét is a másik öklével ütlegelte, de Jake tűrte a fájdalmat míg hozzá nem jutott a szabadon lévő bőrfelülethez, majd olyan mélyen és erősen belemélyeztette a fogait amennyire csak tudta. Péter azonnal felüvöltött fájdalmában és még erősebben kezdte el ütlegelni, de Jake tovább tűrt, a fogait pedig egyre erősebben és mélyebbre nyomta a férfi csuklójában egészen addig még az vérezni nem kezdett.