Souls of Darkness

35. Kötet - 103. Fejezet

- Már elnézést, de mi van? - kérdezte Yuru értetlen, de kissé emelt hangnemben. David szintúgy értetlenül nézett Hiróra, Nico és Greg nem különben.

- Jól hallottátok! Feltettem neki ugyanazt a kérdést amit már korábban is feltettem neki. A jó munkaerőt meg kell becsülni és ez a kölyök tehetséges a szakmában, kár lenne veszni hagyni....

- Hiro barátom, beszélhetnék veled egy kicsit négyszemközt? - a kérdés pedig megválaszolta magát. Yuri félrehívta Hirót és kérdőre vonta.

- Te most komolyan beszélsz?

- A lehető legkomolyabban!

- Emlékeztesselek téged arra, hogy miért csináljuk ezt? Te tönkre akarod tenni Veránót, én meg ezt a kölyköt mert megölte a bátyámat és kiszúrta a fél szememet! Ne akard már bemesélni, hogy most, a célegyenesben gondoltad meg magad!

- Nem, nem gondoltam meg magam, de akkor is hiba lenne egy ilyen tehetséget csak úgy veszni hagyni. Gondolkozz egy kicsit: Jin-nel kitöröltetem az emlékeit és onnantól kezdve csak nekem fog engdelmeskedni és ha megmarad köztünk a jó viszony akkor kölcsönadhatom nektek is. Így mindketten jól járunk.... - erre válaszul azonban ahelyett, hogy egyetértett volna vele, a mutató és a középső ujját Hiro nyaka felé suhintotta, de még azelőtt megállt, hogy meg tudta volna nyomni velük azt.

- Figyelmeztetlek, ha ezzel a két ujjammal megnyomok egy bizonyos pontot a nyakadon akkor nagyjából marad két perced hátra az életedből! Szóval ne kekeckedj velem! Az lesz amit eredetileg elterveztünk és nincs vita!

Hiro erre nem reagált semmit, csak lefagyva állt mint egy szobor. Yuri pedig leengedte az ujjait, de fél szemmel még mindig a pandaférfit nézte miközben visszamentek a többiek közé.

- Ennyire nincs köztetek semmi egyetértés? - kérdezte Dan.

- De van! - válaszolta Yuri. - Abban mindenképpen, hogy miután mindent megcsináltunk amit elterveztünk a saját kezeimmel fogok végezni veled!

- És melyiket akarod megbosszúlni? Azt, hogy elvettem a fél szemed világát, vagy azt, hogy megöltem a bátyádat?

- Mindkettőt!

- Tényleg? Azok után amit a fejedhez vágott? Ha jól emlékszem akkor azt mondta a képedbe, hogy sosem volt rád igazán szüksége, csak púp voltál a hátán, de arra jó voltál , hogy beléd élvezzen. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit ciki?

- Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan! Mi ketten mindig is összetartottunk! Így éltünk túl mindent! Persze te ezt honnan is tudhatnád? A nevelőszüleid kinyalták a seggedet, pedig csak gyerekpótléknak voltál nekik jó amíg az öcséd meg nem született. Csodálkozom is, hogy nem dobtak ki utána az utcára...

- Nekem legalább rendes szüleim voltak, nem olyanok mint nektek....

- Nekünk nem voltak szüleink! Azt se tudtuk, hogy ki az apánk,de megmondom az őszintét: Nem is érdekelt sohasem! Vasily megtanított minket mindenre ami kellett...

- És ha azt mondanám, hogy mindvégig az apátok nevelt titeket? - erre nem csak Yuri, de úgy unblokk mindenki aki a szobában volt meglepve húzta fel a szemöldökét.

- Miről beszélsz?

- Arról, hogy én tudom ki volt az apátok.

- Most csak kamuzol!

- Miért tenném? Utállak téged mint a bűnt, ezért nincs értelme hazudnom neked mert úgysem érdekel a véleményed és a reakciód, csak szeretném látni az arcod mikor megtudod, hogy Vasily volt az apátok! - Yuri ekkor előkapta a pisztolyát , kibiztosította és egyenesen Dan homlokára mutatott vele. A többiek pedig hátrahőköltek, Nico már nyúlt a saját fegyveréért ha esetleg valami balul ütne ki.