Souls of Darkness

31. Kötet - 93. Fejezet

93. Fejezet

- Csodálatos! - mondta büszkén Emilio, majd rágyújtott egy újabb szivarra.

- Ha nincs több információ akkor mehetünk? kérdezte Dan.

- Mehettek! Ha végeztetek akkor értesítsetek, ahogy eddig is.

- Értettük! - válaszolta Marco, majd mind a ketten elhagyták az irodát, ám Marco nem bírta levenni a szemét az információkat tartalmazó papírról. Még akkor is azt nézte amikor már lefelezte lifteztek.

- Te is azt gondolod amit én? - kérdezte Dan.

- Hogy itt valami nagyon nem stimmel? Persze, de ha már kénytelenek voltunk elvállalni akkor nem tehetünk mást minthogy kimegyünk.

- De neked van fogalmad arról, hogy ez a hely merre lehet? Én még csak nem is hallottam róla eddig.

- Én sem, de majd otthon utánanézek.

- És mi van akkor ha ez tényleg csak valami átverés vagy csapda?

- Akkor annak a következménye egy kiadós vérfürdő lesz kölyök.

Ezzel ő is egyetértett. A közelmúltban történt incidensek óta már sokkal gyanakvóbban álltak hozzá az olyan munkákhoz amiket közvetlenül Emilio-tól kaptak és nem találkozhattak a megrendelőkkel sem. Elvégre ki tudja, hogy David és Yuri mikor szándékozik újra lecsapni rájuk, vagy éppen más egyéb illetők akarják eltenni őket magukat láb alól. A munka viszont munka volt és Emilio-t sokkal jobban érdekelte a pénz amit kap mintsem , hogy az ígéretét betartván utánanézzenek annak aki felkereste őket.

A fiúk kiszálltak a liftből és egyből Marco kocsijához mentek aki pedig hazavitte partnerét, és megígérte neki, hogy amint megtudta, hogy hol is van az a hely ahova menniük kell azonnal hívni fogja. Így is lett. Dan éppen az ebédjét csinálta közben. Annyit sikerült megtudnia, hogy a hely egy elhagyatott épület ami egykoron még klubbként működött, de mára már csak egy halom roncs és hajléktalanok éjszakai alvóhelyéül szolgál, és úgy nem mellesleg elég messze van tőlük, szinte már Emilio területének a határánál helyezkedik el. Képeket is küldött át partnerének és azok látták Dan látta is, hogy nem hazudott amikor azt mondta, hogy az épület mára már csak egy halom roncs. Sőt, a roncs kifejezés még dícséretnek is hatott. Az udvarokon mindenhol szemét és törmelékhalmok emelkedtek, a partimedencében víz helyett már csak valami undorító barnás és sárgás lötty hömpölygött, a belső tér, a pultok meg egyéb helyek pedig úgy néztek ki mintha oda már csak kísértetek jártak volna élvezkedni. Dan ekkor rákérdezett, hogy a tulajról vagy esetleg más valakiről, esetleg valamiről sikerült-e kiderítenie valamit, de Marco csak annyit tudott erre mondani, hogy a tulaj már régóta ismeretlen helyen tartózkodik, a hellyel nem foglakozik senki, lebontani meg nem tudják mert még mindig magántulajdonban van. Az újabb információk megszerzése után csak még jobban növekedett bennük az az érzés, hogy ők aztán nem akarnak odamenni, de már késő volt visszamondani az egészet, így hát lebeszélték a telefonba, hogy próbálják minél hamarabb letudni az egészet és a lehető leghamarabb eljönni onnan. A papíron az állt, hogy sötétedés utánra, nagyjából este kilenc órára érjenek a helyszínre. Megbeszélték, hogy olyan este nyolc környékén Marco érte megy és együtt odaautaznak, de a biztonság kedvéért jó alaposan szerelkezzen fel fegyverekkel. Így is tett. Mire elérkezett a megbeszélt időpont, már felszerelte magát extra lőszerekkel, zsebre tett az újonnan vásárolt kését, és lement a lakótömb elé, hogy ott várja a partnerét. Várakozás közben még egy cigit is elszívott. Az pont el is fogyott mire Marco odaért. Dan-nek elég volt ránéznie, hogy láthassa mennyire akarja ő is ezt az egészet, de ennek ellenére beszállt mellé az anyósülésre és már úton is voltak a megadott hely felé. Nem keveset autóztak mire odaértek, de az út alatt szinte egy szót sem szóltak egymáshoz. Marco a lehető leggyorsabban vezetett. Nem volt ezzel nehéz dolga, lévén az út olyan elhagyatott volt , hogy nem kellett tartaniuk attól, hogy esetleg elütnek valakit, de még így is olyan érzést keltett az éjszakai sötétségben mintha az erdőből egyszer csak megpillantanának egy rémszerű alakot.