Souls of Darkness

7. Kötet - 20. Fejezet

20.Fejezet

Mikor beértek a kapitányságra, a nyomozó, bizonyos David Priston azonnal megkezdte a farkasfiú kihallgatását.

- Valld be, hogy te tetted, kölyök!

Ám Dan csak ült a kihallgatószobában ahova már lassan fél órája bezárták. Miután Bob és Sly otthagyták őt a helyszínen a rendőrség hamar kiért és letartóztatta. Felvették az adatait és utána jött a kihallgatás. David rutinos volt az ilyen dolgokban, és értette is a dolgát, hiszen már nem egyszer vezényelt le hasonló műveleteket. Minden erejével azon volt, hogy Dan-ből kicsikarja a vallomást, aki viszont úgy érezte mintha forogna vele a világ. Egy szót sem szólt, csak meredten bámult maga elé. David azonban nem adta fel.

- Ugye tudod, hogy kibaszott nagy szarban vagy? Ha be is vallod akkor is minimum évekre sittre kerülsz! De tudod mit? Nem lepődök lévén, aki javítóban töltött másfél évet, azt már lehet bűnözőként kezelni! Szóval,elmondod végre?

De Dan továbbra is csak lehajtott fejjel meredt maga elé egy szót sem szólva, de a gondolatok csakúgy cikáztak a fejében.

- Mi lesz most anyával, apával és Jake-el? Emilio meg fogja öletni őket? Miattam fognak meghalni! Minden az én hibám! Minek születtem meg egyáltalán? Miért nem haltam meg azon a napom amikor megszülettem?

- Ha nem akarsz beszélni nekem úgyis jó, de addig innen ki nem megyünk még be nem vallottad! Úgyis tudom,hogy te tetted, egy rendőrnek mindig igaza van! - mondta fenyegetően David, de Dan erre sem reagált semmit.

- Na persze, mert ezek olyan fedhetetlenek, ráadásul srácok jó, hogy nem éreztek semmit mert ennek a csávónak valami iszonyatosan büdös volt a szája!

- Valld már be bazdmeg! - de a kutyaférfi ezt szinte már üvöltötte neki. De Dan továbbra sem mozdult vagy mondott semmit, közben a rendőrnek nagyon kezdett elfogyni a türelme.

- Jól van,ha magadtól nem vagy hajlandó elismerni akkor egy éjszaka a keményfiúk között meg fogja oldani a nyelvedet! Imádni fognak téged főleg hátulról... - röhögött, de semmi reakciót nem kapott. Az idegei már pattanásig feszültek az egész jelenettől. Mikor meg már végleg elfogyott a türelme, dühösen megragadta a pólóját, maga felé húzta és telitorokból, mint egy eszét vesztett pitbull ordított bele a képébe.

- Mondjál már valamit bazdmeg, te emós kis buzigeci, különben....

- Elég volt David! - szolt rá hirtelen egy másik alak , aki még éppen időben lépett be a szobába. Az illető azonban nem volt más mint Jack Hangel rendőrkapitány, annak a városrész kapitányságának a vezetője, vagyis David főnöke. Egy elég idős férfi volt, látszott rajta, hogy szinte egész életét rendőrként élte le. Tekintélyt és tiszteletet parancsoló volt a megjelenése, és ezt David is pontosan tudta. Jack azonnal kiparancsolta David-et a teremből, ám látszott rajta, hogy neki ez nem tetszik és akadékoskodni kezdett.

- Mr. Hangel kérem engedjen vissza, esküszöm kikényszerítem belőle, hogy vallja be.....

- És ha mégsem ő volt? Mi van akkor ha csak odament megnézni, hogy mi az a tűz?

- Ez teljesen kizárt, én tudom hogy ő volt!

- Honnan? Honnan vagy ennyire biztos benne David?

- Hogy honnan? Jack ,osztályelsőként végeztem a rendőrakadémián, jók a megérzéseim és a véremben is rendőrvér folyik hisz az apám is az volt....

- Ez nem jelenti azt, hogy mindig neked van igazad David! Szerintem azért nem felel neked semmit mert meg van ijedve tőled...

- Hát félhet is tőlem, én nem kegyelmezek a bűnöző palántáknak mint ő....