Souls of Darkness

23. Kötet - 68. Fejezet

68. Fejezet

A kiérkező rendőrök parancsnokának még idejében sikerült értesítenie a tűzoltókat és a mentőket is akik meglepően hamar ki is értek és kezdték meg a lángok eloltását illetve Eri , Mirio és Deku ellátását, ám elég hamar nyílvánvalóvá vált, hogy mindhármójuknak kórházi ápolásra volt szüksége. Különösen igaz volt ez Mirióra akit úgy kellett felrakni a hordágyra mintha valami rongybaba lett volna. Eri és Deku még mindig eszméletlenek voltak a robbanás hatása miatt. Szerencsére ők ketten méretük miatt befértek egy kocsiba , ugyanakkor Ochako a végletekig ragaszkodott hozzá, hogy a párja mellett lehessen. Bízott benne, hogy a jelenléte erőt adhat neki is és Erinek is ahhoz, hogy mihamarabb felépüljenek.

- Kérem, had menjek én is önökkel! - kérlelte a mentősöket Ochako.

- Ön hozzátartozója valamelyiküknek?

- Igen, Deku barátnője vagyok! Nagyon szépen kérem , had legyek mellette!- ám látta, hogy könyörgése nem igazán hatotta meg őket.

- Sajnáljuk de csak családtagokat vagy rokonokat, vagy ismerős felnőtteket engedhetünk be ilyen esetekben. - válaszolta a főmentős. Ochako legszívesebben leüvöltötte volna a fejét mikor is érezte, hogy valaki ráteszi a kezét a vállára. Hátranézett és látta, hogy Rei volt az.

-Ne aggódj Ochako, majd én velük megyek. Te menj vissza a koleszba a többiekkel és pihenj le. Rátok fér a pihenés egy ilyen éjszaka után. - mondta kedvesen a tigrishölgy.

- Kösz Rei de nem hiszem, hogy tudnék aludni úgy, hogy Deku és a többiek is ilyen állapotban vannak. Mindenképpen szeretnék mellettük lenni.

Rei látta rajta,hogy ha minden kötél szakad ő akkor se tágít a szándékától így egy másik megoldás jutott hirtelen eszébe.

- Csináljuk azt, hogy visszamész, én megérdeklődöm, hogy melyik kórházba viszik be őket, és mire felhívlak, hogy közöljem veled addigra te átöltözöl egy normálisabb ruhába és akkor bejöhetsz. Rendben van?

- Rendben van. Kösz Rei. - és a macskalány átölelte a tigrishölgyet, majd visszament a többiekhez akik már indulásra készen álltak. Aizawa és Urahara elintézte a rendőröket míg a többiek összeszedték magukat. Mindannyiukon látszódott a fáradság, még Endeávoron és az ő állatain is. Az oroszlánférfi azonban egy idő után nem rájuk, sokkal inkább az exnejére és a fiára koncentrált. Gondolatok cikáztak a fejében amiktől aggódó ráncok jelentek meg az arcán, ám igyekezett ezeket elrejteni. Dan azonban mégis észrevette őket.

- Azon tűnődsz, hogy mi lesz veletek mostantól? - kérdezte.

- Ennyire látszik? - kérdezte vissza.

- Eléggé. Azt ugye tudod, hogy megbocsájtani nem fognak neked. Ha talán mégis akkor az se mostanában lesz.

- De legalább végre valami jót is tettem értük, még ha ezidáig ez is volt az egyetlen amit értük és nem saját magamért tettem. Látom, hogy mennyire boldog ez mellett a Ragna nevű fazon mellett, és nem áll szándékomban szétzúzni ezt a boldogságot....

- Főleg azután, hogy befenyítettelek igaz?

- Nem mintha attól megijedtem volna. - válaszolta és arcán egy kicsiny mosoly jelent meg. - Mik a terveid az éjszaka hátralévő részére kölyök?

- Elutazni álomföldre és arról álmodni, hogy megmentem a földet egy Gundam robot segítségével, amiért kitüntetnek és filmet forgatnak majd az esetről. Miért?

- Mert mi megyünk inni. Ha akarsz csatlakozhatsz hozzánk, a személyes báromban lesz.

- Hidd el ha otthon lennék akkor már rég a Humpsban piálnék és hallgatnám a többi hozzám hasonló zajongását és nagyotmondását, de asszem ezt most kihagyom. Ha minden jól megy akkor holnap már hazautazom. Tudod, fura ez az egész szitu. Felbéreltek egy félreértés miatt és azzal végződik, hogy egy csapat hősjelmezes kölyöknek segítettem lekapcsolni Japán egyik leghírhedtebb yakuzavezérét. Tök bizarr de egyben izgalmas is volt.