Souls of Darkness

5.Kötet - 13. Fejezet

13.Fejezet

- Látom végre kezded megérteni a dolgokat Dan!-mondta James miután reggeli után visszamentek a szobájukba.

- Ahogy mondod! Ne értsd félre, nem voltam szerelmes a lányba hiszen meleg vagyok de egész életemben a nevelőszüleimen kívül ő volt az egyetlen aki nem nézett le engem!

- De az a Bryan nevű srác.....

- Vele csak beszélgettem semmi több, de őt se tartottam soha a barátomnak mert az ő szemében is láttam azt a lenézést mint mindenki máséban.

- Ez már csak így megy, az állattok világéletükben lenézték azokat akik nem felelnek meg az ő világról alkotott képüknek. Részben ezért is vagyunk mi itt.

- De tudod, azt szokták mondani, hogy minden okkal történik. Fura ezt kimondani, de ha azzal az okkal kerültem ide, hogy erősebb legyek akkor valahogy nem bánom. Persze hiányzik a családom, szobám, a cuccaim, de most már úgy érzem, hogy végre nem vagyok egyedül!

- Az élet útjai kiszámíthatatlanok mint tudod. Közhely de ez az igazság!

- És azt hiszem, hogy más célt is találtam magamnak.

- Tényleg?

- Ja! James, taníts meg tetoválni!

- Na várj ezt most nem értem! Kifejtenéd bővebben!

- Mit kell ezen kifejteni? Szeretném ha megtanítanál tetoválni! Tudod, mielőtt ide bekerültem semmilyen kilátásom nem volt a jövőmre nézve, de ahogyan láttalak téged tetoválni az lenyűgözött. Mindig is jól rajzoltam és amúgy is gondoltam arra, hogy belépek a művészeti körbe szóval, miért ne?

- De ugye tudod, hogy ez nem egyik napról a másikra megy? Én is jó 2 évig tanultam mire rendesen neki tudtam állni!

- Időnk mint a tenger.

- De biztos, hogy jól átgondoltad? Nem olyan egyszerű ez mint amilyennek látszik.

- Nem vagyok az a fajta aki csak úgy feladja. Ha valamit elhatározok akkor azt meg is csinálom. Ígérem, hogy jó tanítványod leszek.

- Rendben legyen! De elvárom, hogy mindent úgy csinálj ahogyan mondom világos, Dan?

- Mint a nap, de.....olyan fura, hogy most már Dan-ek hívsz hercegnőzés helyett.

- Tegnap óta már nem vagy hercegnő.

Ezzel hivatalosan is megkezdődött Dan intézetis élete. Az elkövetkező hetekben lassan, de hozzászokott és beilleszkedett az ottani életbe. A korai ébresztéseket és a sulis menzakajára emlékeztető ételeket ugyan nem tudta teljesen megszokni de nem volt választása. Nem kapott semmiféle kivételezést , őt magát is beosztották konyhai vagy esetleg takarítói munkára vagy egyéb feladatokra, de nem bánta mert így legalább elfoglalta magát, de a düh és a harag egy életre beleégette magát az agyába és a szívébe és sosem szabadult ettől az érzéstől.

- Ha most itt valaki ellő egy Uchiha Sasukés poént az esküszöm a kínok kínját fogja átélni!

De érdekes módon ezek az érzések jól jöttek neki amikor Ricky-vel és Butch-al edzettek kint az udvaron vagy a tornateremben. Kemény volt, és ők sem kímélték akárcsak James, de a személyükben barátokra lelt. Hihetetlen érzés volt számára hiszen amíg kint élt senki sem akart barátkozni vele, de az intézetben olyan emberekkel találkozott akiket szintén úgy kezeltek mint őt, de rosszabb családi vagy szociális háttérrel rendelkeztek,a legtöbbjüknek nem volt olyan szerencséjük,hogy befogadja őket egy olyan család mint amilyen az övé is volt.