Souls of Darkness

20. Kötet - 60. Fejezet

60. Fejezet

A csapat ezek után 3 részre oszlott. Tamaki, Tsuyu és Nejire álruhában közelítették meg az Ogre szektort , reménykedve , hogy találnak valamit vagy valakit aki vagy akik a hasznukra lehetnek. Nemsokára fülön is csíptek egy dílerbandát akik nagy valószínűséggel Overhaulnak dolgoztak, míg a másik csapat Kaminarival az élen az éjszakai akció részleteit beszélték meg amíg a többiek vagy edzettek vagy más elfoglaltságot találtak maguknak. Csak egy valaki volt aki magánakcióba kezdett. Dan terve nem volt más minthogy egy jól megbízható ismerősétől szerezzen információkat. Könnyen el tudta hagyni az épületet mivel mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Először Ragna felé vette az irányt ahol az elsődleges dolog volt amire szüksége volt. A Miriotól kapott pénzt ugyanis Ragna és Rei lakásán tartotta. Könnyed bejutott mivel az ajtó valamilyen rejtélyes okból nem volt bezárva viszont a konyhából nagyon vidám és pajzán hangok halladszottak ki, amiből arra következtett , hogy a páros igencsak jól érezte magát. Lábujhegyen beosont a szobába, felkapta a táskát és ugyanolyan észrevétlenül ment el mint ahogy jött. Ahogy azonban az említett személyhez tartott egy csapat fiatalokból álló banda keresztezte az útját. Dan már csak a szaguk alapján tudta, hogy nem éppen útbaigazítást akarnak kérni. A legnagyobb közülük szólalt meg először.

- Nicsak, nicsak egy külföldi kis ficsúr. Vajon mit keres itt kint ilyenkor egy magadfajta?

- Szerinted érti egyáltalán amit mondasz? - kérdezte gúnyosan egy másik.

- Ugyan, az ilyenek annyit tudnak japánul amiket az animékból megjegyeznek, se többet, se kevesebbet.

- Higgyétek el, tökéletesen értelek titeket.- szólalt meg Dan, mire a csapat nagy része meglepetten nézett vissza rá.- Mind egy nyelvet beszélünk, így sokkal könnyebb megértenünk egymást.

- Oké akkor most szépen átatod nekünk az összes pénzt mielőtt ejtek egy kis vágást azon a szép kis nyakadon.- fenyegetőzött a bandafőnök, persze ha tudták volna, hogy kit fenyegetnek valszeg már mindegyik a nadrágjába pisilve rohant volna el tőle. A főnök látta, hogy Dannek a szeme sem rebben a fenyegetés hallatán így hát előkapta a zsebéből a kését.

- Azt hiszed viccelek? - kérdezte.

- Nos, nem. A viccek humorosak míg ti....nos...nem is tudom....gázak vagytok és szánalmasak. - válaszolta Dan mire a nagydarab tag immáron már felforrt agyvizzel rontott felé.

- Ha nem adod oda amiket akarunk akkor elvesszük mindenedet egyszerre!

- Csak nyugodtan, keményen szeretem de a kés nem játszik. - mondta majd egyetlen rúgással kirúgta a vezér kezéből a kést. Ám ekkor a tag már egy pisztolyt rántott elő, ugyanakkor nem kellett sok,hogy Dan elröhögje magát a pisztoly kis méretén.

- Ez már igazi fegyver, látod! - azonban Dan csak sóhajtott egyet.

- Figyelemre méltó,hogy tudod, hogy hogyan kell tartani , de..... - majd kikapta a zsebéből a saját, hangtompítós fegyverét és lőtt egyet vele. A golyó szerencsére senkit sem talált el , hanem beleállt egy háznak a falába. A banda tagjai azonban úgy nézték őt mint akik abban a pillanatban szarták össze magukat, ami nem is volt meglepő. - Az enyém meg töltve van.

Abban a pillanatban mindannyian egy olimpiai futót megszégyenítő gyorsasággal húzták el a csíkot.

- Hogy mik vannak manapság? Már nem is mászkálhat az ember fia egy pénzzel teli táskával az utcán? Tisztára mint az Animal Planet. - jegyezte meg cinikusan majd folytatta az útját a keresett személyhez. Amint elérkezett az ismerős épülethez egyből belépett, a biztonsági őrt és a recepciós-t is figyelmen kívül hagyva akik viszont megdöbbenve nézték hiszen nem gondolták ,hogy még valaha is viszont fogják látni. Gyorsan feljutott a keresett személy irodájába majd bekopogott. Az ajtó túloldalról egy mély hang válaszolt.