Souls of Darkness

8.Kötet - 24.Fejezet

24. Fejezet

Dan és Marco ugyanazt a rutint nyomták le aznap délelőtt is. Futás, nyújtás, fekvőtámasz, felülések, húzódszkodás, majd a leugrások és végül egy kis harc egymással. Ám az előző naphoz képest a farkasfiú már jobban bírta a gyakorlatokat, és a harc is jobban sikerült neki. Párszor már képes volt eltalálni mentorának az arcát.

A két farkas az elkövetkező napokat mind kimerítő és kemény edzésekkel töltötték. Marco ugyan még mindig nem bízott teljesen benne, hogy ez a farkasfiú képes lesz-e arra, hogy öljön ha azt parancsolják neki, de Dan mindenáron bizonyítani akart neki. De nem csak neki hanem mindenkinek aki valaha is lenézte őt. Valamiért ugyanazt érezte mint amikor Ricky és James tanította őt verekedni, ám ezúttal egy profi gyilkos volt az ellenfele és a mentora. Dan elszánt volt az ügy érdekében, holott tisztában volt azzal, hogy mindent elveszíthet ha csak egyszer hibázik vagy jobb esetben örökre börtönbe kerülhet, ezért mindennap keményen teljesítette a gyakorlatokat amiket Marco parancsolt neki. A következő hét vége felé szinte már meg sem kottyantak neki a feladatok, és a harcokat is profibban vette. Egyre erősebb és pontosabb ütéseket vitt be ellenfelének, aki azonban szintén nem fogta vissza magát.

- Ezt neked! - mondta Marco, majd Dan felé ütött, ám sikerült kitérnie előle.

- Csak ennyit tudsz? - gúnyolódott rajta. - Akkor ezt figyeld apukám! - majd egy jól irányzott lendülettel arcon vágta Marco-t ,aki egy kicsit meghátrált de már ennyi is elég volt ahhoz, hogy Dan a hasába könyököljön, majd a végső csapást bevíve neki a földre kényszerítse őt.

- Nos, én nyertem! Ezúttal! - mondta lihegve.

- Igen! Ez volt az első alkalom, hogy padlóra küldtél! Nem is vagy olyan reménytelen eset mint azt elsőre gondoltam, de még hosszú utat kell megtenned. Az ugrás például még most sem megy annyira jól.

- Csak nézd meg, vasárnapra menni fog és akkor az arcodba fogok röhögni!

- Remélem is. Mára befejeztük, nekem még van egy kis munkám szóval menj haza és pihend ki magad.

- Meg kell ölnöd valakit?

- Igen!

- Kicsodát?

- Nem emlékszel mit mondtam? Egy bérgyilkos nem oszt meg bizalmas információkat a főnökén kívül senkivel!

- Rendben van akkor nem kérdezek semmit erről! De mondd csak Marco, volt már olyan munkád amit nem akartál elvállalni? Ennyit csak mondhatsz, nem?

- Őszintén megmondom, hogy volt egy eset amit nem ha rajtam múlt volna akkor nem vállalok el. Egy gazdag picsa ölettette meg velem a szüleit, hogy hamarabb jusson hozzá az örökségéhez. Utálom az ilyen munkákat, de nekünk nincs választásunk, ha azt mondják, hogy őt kell megölnöd akkor meg kell tenned különben másvalaki kapja a megbízást, téged pedig hanyagolni fognak és hidd el annál csak a halál rosszabb a mi szakmánkban.

- Értem,és mondd csak....

- Elég a kérdésekből kölyök! Menj haza és holnap folytatjuk

Dan nem szólt semmit, csak felöltözött és hazament, ám még a zuhany alatt is csak az a rengeteg kérdés motoszkált benne amit szeretne feltenni neki. Fura módon, de a kezdeti ellenszenve kezdett elmúlni iránta, hiszen már rajta is érezte, hogy kezd megváltozni a véleménye iránta, és már abban az arrogáns, lenéző stílusban beszél vele mint amikor először találkoztak. Szerette volna jobban megismerni ezt a titokzatos férfit, ha már a sorsuk útjai keresztezték egymást, és bár az utóbbi pár napban már jobban kijöttek egymással, de még mindig úgy tűnt, hogy Marco tartja a három lépés távolságot vele szemben.